Kezdjük azzal, hogy tavasszal,
felborulnak a hormonok,
mindig előfordulnak pardonok,
előttem a gyönyörű angyal,
pohárral és mosollyal marasztal,
tettem nem sértett vérig törvényt,
vegye figyelembe másnap önként,
az annyira mélyen tisztelt ítélőszék,
valami mégsem volt kerek egészen,
még aznap délben köd ült a réten,
ahová értem és miképpen csak remélem,
jutottam oda, visszhang vissza nem hozza,
füleimbe a sérelmet, nem kért kérelmet,
nem érem fel ésszel ezt az értelmet.
