Táncolj az esőben amíg bírsz,
lássuk elő számodra a sors mit írt,
egyszer fordult csak elő még,
nem láttam éppen miért sírsz,
gyere itt a vállam, ha kellek még,
meséld el még egyszer mi történt,
mond, miért akarsz olyat belőlem,
ami soha nem is volt a részem,
ülj le meghallgatlak amíg az eső hull,
nyugodj meg zápora nem csitul,
tücskök és kabócák éneke,
ad neszezésének szomorú életet,
állj, ne mond, hogy csak én,
hiszen te is félsz mi lesz a nap végén,
kérlek hát számold a múló perceket,
mikor mondja a fájdalmad, hogy ég veled,
amint pedig felismerés mozgatja a szádat:
nem is baj, hogy elhagyott a bánat,
felszárad, ami egykor vihar volt,
régen mérgezett, ma már kárpótol,
nézd, tisztul az ég, neked sem kell, hogy félj,
mindig aranyba fog öltöztetni a fény.
