Érzem, újraélhetem az életem,
keserédes perceit ha kérhetem,
váltottam rá jegyet, ezt érdemlem,
ne csak mókuskeréktől legyen félelem.
Szívem, hallom újra dobban,
ritmusa alatt a megszokás roppan,
minden pillanatom most már józan,
az őrület közben hempereg a porban.
Innen többé nem megyek vissza,
a múlt könnyeit másvalaki issza,
a Fausti eskün már szárad a tinta,
csalogatja orromat az ismeretlen illat.
Megtettem és nincsen több sanszom,
gyere ide, hadd dőlök beléd régi kardom,
nem térdelek, kezeimet fejem fölé tartom,
ha kell a részed hát vedd fel érte a harcot.
