Ében az ébren s fénytelen álom,
ablak nyitva, orrom mégsem találom,
mattként csoszog mint régi barátom,
ködben körbe jár, rímeket nem találom.
S most gyulladna fel, ha tudna,
a kérdésre a választ tudva;
rejtély s ármány burka,
ő volt előbb, vagy "anyám tyúkja?"
Színét vesztett szín,
fakó a következő színt,
hiszen fakultatív a szív,
dobban, amíg a láz hív.
Csendül a béke,
csillagok pettyezik,
vászna végtelen,
vágyadhoz újra repít.
