Mit lenne ha azt mondanám,
eltüntetlek a mélységes éjszakában,
kámforrá válhatsz, aki fel majd eltűnik,
senki nem járna többet meglelésed nyomában.
Mehetsz és lehetsz, aki akarsz, tiéd a világ,
járhatsz-kelhetsz a régi életed orra előtt akár,
ki tudná hogy az vagy, másik értelemben talán,
akinek a homálya sem látszik, hiába tükre a falán.
Szemeidnek káprázat az igaz és a való,
tiltott gyümölcs füleidnek bármilyen szó,
ha a hátadon hideg szalad biztos a tudat,
gondolataid között lappang a pillanat.
Hétfő esti céltalan barangolásban,
borzongásban és havazásban,
utcalámpa fényénél rád találok,
jó estét és éjszakát kívánok.
