Szertelenül szemtelen az ismeret,
akár játszani vágyó kisgyermek,
ropva lopja szinte libbenve,
mégis kópé, tereli figyelmed,
követel majd egyre kinevet,
csiklandozva búgja az intelmet,
mosolyt villant, kalapot billeget,
mire utánakapnál nincsen híresem,
önmaga egymaga a kikelet,
gyönyörködtet a rekkenő színekben,
avarként sodró érzéskavalkád szívedben,
hulló szépség a hidegben.
