Nem ártani akarok azzal amiért,
időnként mantraként mondom neked el,
mint az eső elől menekülő macska,
úgy fog az idő is illanni előled el,
ha nem mozdulsz a vágyaid után,
álmaid majd sorban szürkülnek el,
hiába kapkodsz utólag levegőért,
évek ingoványában süllyedtél régen el,
elő fog fordulni néha napján az is,
hogy könnyeket morzsolsz majd el,
egy-egy kihagyott lehetőség után,
amelyet a tétlenséged veszejtett el,
szépen kérlek ne gyere majd sírni,
amikor szóltam időben induljál el,
utálom látni arcodon a magány körmeit,
de ez van ha a lustaság végül szót emel.
