Hallgass a harangszóra mikor eljön a téli óra,
új szelek fújnak már a régi sírhantok fölött,
kacagások érkeznek megfáradt sóhajok mögött.
Mikor tavasznak virágja bontja lombját,
s bársony éj hozza szerelmetes csókját,
násza megteremti új élet csokrát.
Ígéretet hoz nyárnak pezsgő korszaka,
időtől érett világszemléletet,
mint almát; csak nyújtózz, elég letépned.
De lesz, midőn aranyszínnek ideje jön,
üde hajába deresedés köszönt,
s régi stafétabotba kerül friss ösztön.
Télnek zord keze árkokat karcol,
ahogy nyárban őszült gondolkodás apad,
oson s vár, hátad mögött lappangva áll.
Hallgass a harangszóra mikor eljön a téli óra,
kulcsold kezed s hajtsd le fejed,
bizalomnak szava helyett remény járja lelked.
