Gitárhúrokat amikor pengetek,
dallamok szárnyain repkedek,
sírom rózsája te leszel,
mert úgyis újra feledem,
hiába kérdezem újra meg,
figyelmedért esedezve,
túl jól szórakozol mintsem,
idejekorán titkodat áruld el,
én voltam már ki feletted,
tudtodon túl őrizte alvó békédet,
ahogyan te is voltál már az aki,
megtanított bölcsen hallgatni,
nem szól szád fejed sem fáj,
ez nálunk már csak hitvallás,
mondtad egyszer említem,
azt viszont örökre jegyezd meg:
hol lakok és mi a hajszínem,
úgysem tudod megmondani,
hogy tükröm vajon hány éves.
