Egyszerű a szándék, amiben magamat látom,
elérem álmomat bármi áron,
ledőlnek a falak, hull aki ellen szólt az akarat,
nem kell többé a lábnyom, amiben haladnom szabad,
elszakad a térkép, táblák sem vezetnek utamon,
köszöntem szépen az ismertet parlagon hagyom,
már csak az kell, ami még nem volt,
táncoljunk amíg még fent van a telihold,
szemeid tükrében látni vágyom,
ajkaidról cseppenjen, véget ér az örök álom,
annyira édes, mégis kimondhatatlan,
a szikra benne van minden mozdulatban,
kétségből született félelem fátyla előtt állok,
nem foghatom miatta a kezed úgy utálom,
felégetném hát az összes híddal együtt,
csak azt nem, amin által kelünk,
együtt a naplementében, remek klisés a kép,
de ki mondhatná, hogy meg ne tehetnénk?
