Nem vagy te más, mint bolyongó félember,
ha folyton a múltban jársz ott is tévedsz el,
elfelejted lassan tegnap még volt miért,
küzdened a boldogabb holnapért, a gondokért,
mert, ha rájuk a megoldást megleled,
a csatát is megnyered, a holnapot túlélheted,
néha én sem tudom, hogy mit ér,
tettre váltva a semmit tevés,
de annyi biztos, hogy a gondolat,
kongatja a vészharangomat, kedvem nem marad,
megülni, vagy keresni az utazó bérletet,
nekem elhiheted, ez így nem mehet,
van olyan is, hogy kéz kezet mos,
de ez most nem fontos, csak az, hogy gondolkozz,
csodálkozol, hogy az életed, folyton újra ismételed,
kávéval indítod a reggeled, majd agyonlövöd a vekkered,
kinyitod a szemeidet, a valóságban sincsen más,
cigarettafüstbe fojtott vallomás, vágyálom semmi más:
kellene már a tengerpart és a barnulás.
