Nekem nem mondod meg hogyan érezzek,
amikor eljöttem a világ végére is teérted,
meg kell tudnom, hogy miért nem elég,
kettőnk lelke felett az ében csillagos ég.
A semmiből jössz és oda is tartasz,
ami a kettő között van, azt a kezed szorítja,
egyetlen játszma, könnyekből most már elég,
ülj le és nézd meg, hová jutottál, mit vesztettél,
Láz pírja lepi el az arcodat és a két kezedet,
nem betegségből fakad, lelkedben forr a lendület,
futni akarsz újra, szállni gyorsabban, mint a képzelet,
könnycsepp hull a földre, ez a szív ilyet nem tehet.
Feszítsd, kérlek a húrt, szóljon kettőnkért a pillanat,
csak addig szól tisztán a dallam, amíg a szív szabad,
kettőnk között a szakadék sohasem lehet elég nagy,
hidalja át a szerelem, végsőkig tűrök érted bármi fájdalmat.
