Olyan jó, amikor megreked a gondolat,
végre lefejtheted magadról gondodat,
hiszen bánatod nem lehet ázott kabát,
vesd le, viselned egyáltalán nem muszáj,
néha egyre újra levegőt kell venni,
amikor már magadra sem tudsz ismerni,
tükör helyet mélyen önmagadba nézni,
közönyről ellen mosollyal küzdeni,
hallgass rám ne engedd megállni a jelent,
csak mert a múlt szólít könnyes szemekkel,
nem baj ha álmokból építed a lépcsőt,
viszont vágyad visszafelé ne csepegjen,
mert akkor nem lesz ösztön, ami összerezzen,
hányszor volt szíved rossz ritmusra steppelt,
vagy amikor hallottad, de nem tetszett:
ne küzdj a rózsaszín felhőért,
valóság érted rágja már minden körmét.
