Ferdén állnak fejekben a képek,
lelkek rezegnek festmények türkében,
művészetben a zene adta képlet,
ismeretlen táncot jár a szeretők fülében,
életnek tapasztalata közben mondja:
elrontottad pajtás, fordulj csak vissza,
a ketyegő azonban most is bármire képes,
ellentmondani természetesen szívélyes,
a makacsság ide is éppen megfogja tenni,
értelmes érv itt már úgysem tehet semmit,
látásmódnak a nagykapuját ha nyitja,
kitódul rajta a sok hülyeségtől bamba,
téren gyűlik ihletetlenségtől tikkadtak hada,
csak te hiányzol, aki változtatni megakarja,
üstből tengernyi ötlet, akár várfalról a szurok,
ne félj az égéstől, nem is leszel tőle koszos,
csak a szótlanság nyakára kerül hurok.
