Száz szó ezret és még többet követ,
mégsem kell mondanod semmit sem,
csend beszédesebb mindennél,
bármit mondhatnál, hozzá fel nem érthetnél,
Hunyd le szemeidet és csak mosolyogj,
melletted élet nem részegen támolyog,
édes pillanatok sorban követik egymást,
ujjukat összefonva hintenek látomást.
Akárha arany pillangók az égen,
szállnak üde pipacsos rét felet,
kézen fogva mindent, ami szép,
szállva horizont csókja felé.
A csend most beszédesebb bárminél,
nincs már oly szó, amit hozzá tehetnénk,
búj hozzám, kérlek, hadd csókoljalak meg,
éjünket ezüstös csillagok serege fessék le.
