Ki ismer az tudja,
ki nem hamarosan sejti,
kísértő széljárás közben,
több szót,felesleges ejteni.
Szócséplés csupán,
süket falnak zokogás,
üvölthetsz visszhangnak,
remélve más lesz válasz,
akkor is csak magadra találhatsz.
Elfogyott macskaköves út,
hiányoznak mind régi lámpák,
eltűntek borostyán fényglóriák,
s így küszöbödre nem már,
régi boldogság többé nem talál.
