Egy napon majd megéled,
köröznek lelked felett seregélyek,
s eljutsz végül pontra hova,
előtted még senki soha,
hol varjak káromkodta fekete kör,
romház fölött lassan alakot ölt,
létre kavargásából örvény jön,
harag hangja egyre tisztábban jön,
lustán felizzik lelked mélyén,
kavargó folyama feldühít,
s te már ott vagy azon ponton hol,
kezdődik igazán emberi pokol,
egy napon majd megérted végre,
mit jelent elcsábítanod a bajt.
