Amikor a valóság félelmet szül,
álmaiba menekül az ember,
átöleli akire szíve vágyik,
nem a holnaptól reszket lelke,
piszkos tánc ez az élet,
amelyet meg kell tanulni ropni,
fogyó időből teljeset markolni,
könnyekből kacagást alkotni,
széllel szemben, ha nincs elég tétel,
megérett régen benne,
majd a végén felkiált:
akkor is megteszem és élvezem,
ha mindent elkövetsz ellenem!
