Mit sem érnek az elhagyott szavak,
ha szíveket többé nem hódítanak,
megfakult tintával összegyűrt papírlapon,
kitépve landol időtől merevedett padlón.
Többé senkihez sem szólnak,
töredékei csak a múltnak,
sírva egykor volt világra emlékeznek,
melyet soha valójában meg sem élhettek.
Nem jár tovább az öreg tintatoll,
fekete könnycsepp gördül a lámpáson,
sercegéséből új világ már nem születik,
árva gyöngyszem, amivel senki nem törődik.
