𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

69. Fejezet

-Nem baj, ha veszek még egyet? - McGalagony némán biccentett én pedig zavart mosollyal elvettem még egy csokoládét a tálból. Már tíz perce ücsörögtünk itt eredménytelenül.

-Mondja Lupin, mégis mit vár el tőlem? - kérdezte végül megmaszirozva orrnyergét a professzor asszony.

-Nem tudom tanárnő. - húztam ártatlan mosolyra ajkaimat, majd óvatosan hozzátettem. - De csillagász semmiképpen sem szeretnék lenni.

McGalagony vetett rám egy lesújtó pillantást majd sóhajtva belelapozott sokadjára a dossziémbe, amiben úgy tűnt, minden infót jegyeztek ebben a hét évben eddig rólam.

-Már fél órája itt ülünk Ms. Lupin és egy lépéssel sem vagyunk előrébb, hogy lehet ez?

-Nem tudom tanárnő. - nyammogtam a csokin és közbe kisandítottam a szürkés, kora őszi birtokra.

-Nem is figyel. - morrant fel, mire összerezzentem és lesütöttem a tekintetemet.

-Elnézést tanárnő.

-Húszan várnak a sorukra Lupin. Könyörgöm! - tolta fel orrán a szemüvegét elkínzottan Minnie. - Inkább meg se szólaljon. - tette hozzá bosszúsan, mikor nyitottam volna a szájamat. - Tehát nagy nehezen leszűkítettük a kört a magizoológus, medimágus, tanár, fényképész és muglis állásra... Mondja. Mit tanítana szívesen, ha tanár lenne... Mit tanítana a gyerekeknek?

-Hogyan szeressenek. - vontam vállat és megcsodáltam az őszi táj festményét az igazgaóhelyettes asszony mögött. - Én is szeretném őket. Talán gyógynövénytant, vagy LLG tanítanék. És csinálnék forró csokit a hidegebb napokra, lennének ilyen kuckózós órák, mikor a kastélyban, párnák közt gubózva diavetítenék az állatokról... És közben mindjük rájönne, hogy az ember kedvességgel és tiszta szívvel többre viszi az életben, mint... - nem tudtam befejezni az álmodozást, mert McGalagony közbeszólt.

-Értem. A gyógyító szakma miért érdekli?

-Mindenkinek szüksége van egy segítő, gondoskodó kézre. És nincs elég így se... Úgyhogy gondoltam...

-Értem Ms. Lupin. A magizoológus?

-Az állatokat nagyon kevesen értik meg. Mármint az egy dolog, hogy a bolyhos, ártatlan lényekért odavannak, de az senkivel sem fer, hogyha valaki nagyobbnak, vagy kicsit visszataszítóbbnak születik, máris ki van tagadva a szeretetből. Mindenki megérdemli a szeretet, még a nagyobb, vadabb, akár félelmetesebb, taszítóbb állatok is és...

-És a mugli tárgyakat intéző, minisztériumi munka?

-Szerintem a mostani varázslótársadalom kihasználja a muglikat. Ugyanolyan egyenrangúak mint mi, mégis lenézik őket és...

-Ön most szórakozik Ms. Lupin? - rivallt rám Minnie dühösen. Úgy tűnt kezd elszakadni a húr nála. Megszeppenten kaptam rá a tekintetemet. Mi rosszat tettem megint? - Értem, hogy az ön arany szívében minden mosolygós, vidám, szeretetteljes és virágos, de egy háború kellős közepében vagyunk, nem tudom mennyire érzékeli ezt az álomvilágában élve... Nekem az a feladatom, hogy elindítsam önöket az életben. De önt képtelenség... Ébredjen fel gyorsan és kérem jöjjön vissza hétfőn vacsora előtt, jobb belátásokkal.

Megrendülten tápászkodtam fel a székből és lehajtott fejjel, cipőm orrára sütött tekintettel elhagytam az irodát.

-Na milyen volt? - Frank követett engem a soron, de mielőtt válaszolhattam volna, Minnie már be is hívta magához.

-Miért igazságtalanok az emberek? Miért baj az, hogyha valaki szeretné még használni a szívét? Miért baj, hogyha a szeretet fontosabb minden pénznél, minden hatalomnál, minden dicsőségnél? Hol van itt az igazság? - motyogtam lógó, szeplős nózim alatt és befordultam a könyvtárba.