𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

78. Fejezet

-Ne! Álmodom?! - kaptam a szájam elé kezemet kitágult szemekkel. - Mancs! - nevettem végül el magamat döbbenten, majd elrugaszkodtam és Sirius nyakába vetettem magamat. - Köszönömköszönömköszönömköszönöm! Ez a valaha volt legeslegjobb karácsonyi ajándék! - csiripeltem elképedten kacagva és teljes erőmből szorítottam magamhoz Siriust, aki a hirtelen lendülettől felborult a szőnyegen. De nevetve viszonozta lelkendező ölelésemet.

Úgy éreztem, bármelyik pillanatban repülni tudnék az örömtől. Sosem mondtam el senkinek, mire vágyom... Hogy mit szeretnék születésnapomra, vagy karácsonyra, hiszen eleve nem is vágytam semmire a szeretteimen kívül... Mégis... Tyű.

-Honnan tudtad ezt, Mancs? - kérdeztem nagy végül és elengedtem az összekócolódott hajú, kicsit kipirult arcú Mancsot és visszakuporodtam az ajándékdobozhoz és óvatosan kivettem belőle a két gumicsizmát. Úristen. Álmodom. Valaki csípjen meg.

A gumicsizmák láttán James hangosan felnevetett, Remus felvonta a szemöldökét. Anya meg Apa pedig értetlenkedve összenéztek. Mancs viszont csak zavart mosollyal tenyerébe temette az arcát és ujjai közül nevetve lesett ki.

-És szivecskések! - lelkendeztem és csak gyönyörködtem a két lábbeliben. Sárga alapon, rózsaszín, lila, fehér, piros szivecskék voltak elszórva rajta. A talpa is sárga volt, a tetején pedig volt egy halványrózsaszín csík. És olyan... Olyan gyönyörű volt. - Fel is veszem! - csillogó szemekkel dugtam bele vastagzoknis lábaimat a csizmákba, majd felpattantam a földről és a lábfejemet mustrálgatva elkezdtem fel alá járkálni a nappaliban. Tökéletes volt. Mintha rámöntötték volna. - Mancs... - hebegtem. Azt sem tudtam, mit mondjak. Mihez szóljak. Hol kezdjem. Erről álmodtam, mióta a sárga gumicsizmámtól meg kellett válnom, mert Amszterdamban szétharapta egy foltos kutya. De ez. Ez jobb volt az összes eddiginél is. Tyű. Szivecskés, sárga... És... És... Alig bírtam leolvasztani a szájamra ragadt széles mosolyt és döbbenten, lenyűgözve pördültem meg tengelyem körül és ugrottam is egyet, hátha ezzel le tudom vezetni a bennem felgyülemlett túl nagy örömöt. És nem is recsegett, mint az eddigiek.

Anya a fejét fogva, nevetve figyelte gyermeteg örömömet, Apa a fejét ingatva bontogatta tovább az ajándékait... Remus is nevetett rajtam, James viszont már megint lenyúlta a fényképezőgépemet. De nem érdekelt, hogy röhögését visszafolytva kattintgat. Túlságosan lefoglalt a gumicsizmám csodája. Lecsüccsentem a földre és le se véve a lábamról a csodát nézegetni kezdtem. Fenséges. Elképesztő. Zseniális. Egy igazi álmom vált valóra.

-Mindig is szivecskéset akartam. - szipogtam. Nem tudtam már hova tenni a szívemben túlcsorduló örömöt és végül csak elpityeredtem. Alig bírtam feldolgozni a dolgot. Pedig nyáron már majdnem lemondtam róla, hogy újra legyen gumicsizmám. Pedig lett. És még milyen gumiciszmám?! Szivecskés.

Mancs mosolyát elfojtva bámult rám én pedig szipogva, markommal törölgetve kicsorduló könnyeimet, meredtem vissza rá.

-Honnan tudtad? - hüppögtem és feltápászkodtam a földről, csak hogy újra visszazuttyanjak a földre, hogy ráterülve Mancsra magamhoz szorítsam őt. Mancs nevetve átfonta rajtam a karjait és megsimogatta a hátamat.

-Csak feltűnt, hogy ősszel az essőzések idején nem ugrabugrálsz a pocsolyákban és megkérdeztem Holdsápot, hogy hova lett a gumicsizmád. De nyugi. Van még más is a dobozban.

-Viccelsz, Mancs?! Ennél nem is kell több. Hol szereztél te szivecskéset egyáltalán?! Tudod te az milyen ritka?! - törölgettem hitetlenül mosolyogva a könnyeimet.

Mancs viszont csak nevetett és magához karolva megborzolgatta kócos borzadványomat, amit esetleg hajnak hívnának egyesek...

Az ajándékbontás után, mindenki elvonult, felöltözni, fogat mosni. Apa, aki nagyon élvezte, hogy van három fia is egyszerre, Mancs kedvére feltette a kedvenc Rolling Stones-os bakelit lemezét a lejátszóra, így a finom, ropogó zene tökéletesen megadta a hangulatot a készülődésre. Mert James szülei hivatalosak voltak vacsorára. Míg anya a vacsorát készítette a srácokkal nagy lelkesen mézeskalácsot kezdtünk csinálni. Nagyon mókás volt. Mármint. Bárhol ott volt James és Mancs párosa, azt nem lehetett kibírni nevetés nélkül, de mikor négyen kezdtünk neki valaminek. Instant kacagás lett az egész.