𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

41. Fejezet

Ha az nem lett volna elég, hogy érkezésünkkor leszakadt az ég, még Hóborc is úgy döntött, hogy alaposan megszívat minket.

-Lufiiii! - Süvítette a szellem, mikor beléptünk az előcsarnokba.

-Beth! Vigyázz! - Ám Sirius kiáltása későn ért el hozzám és a kopogó szellem vízibombája telibe talált.

Behúzott nyakkal ledermedve vártam, hogy mi lesz. A hátamon végigcsurgott a jeges lé, amitől kirázott a hideg és miután a bukósisakot végül levettem a fejemről - ami most valahol a ládámban pihent-, emiatt nem okozott gondot neki, hogy a fejemre pottyantsa a lufit. Kész. Eláztam. Mert ha eddig megúsztam szárazon, most már biztos nem. Lassan hunytam le víztől csöpögő szempilláimat és halkan ugyan, de hatalmasat sóhajtottam.

A mai nap enyhén szólva kezdett sok lenni nekem, ha ezt nem is mutattam igazán. Nem volt elég, hogy Dorcas Meadowes palástoltan gyűlölt az első pillanattól kezdve és elkezdett ráhajtani Siriusra, kaptam még egy hideg zuhanyt is.

-Állj arrébb Lupin! - Förmedt rám Dorcas, aki mögöttem érkezett. Persze csak akkor ripakodott így rám, mikor a barátaim már a lépcső tetején állva indultak a Nagyterem felé.

-Bocsánat. - Sóhajtottam és arrébb léptem egy lépést.

Dorcas vetett rám egy megsemisítő pillantást, majd karon ragadva a sajnálkozó Marry McDonald-ot, felcaplatott a lépcsőn.

Mellkasom egyre gyorsabb tempóban emelkedett fel-és le, miközben fogaim vacogni kezdtek.

A többiek meg sem vártak, hanem Dorcasékkal kiegészülve beléptek a Nagyterembe.

Legyél erősebb Lupin! - Ráztam meg óvatosan a fejemet és már indultam volna el, de Hóborc a következő lufival a hasamba talált én pedig szépen hátrazuhantam.

-Elázott Eliza! - Kacagott gonoszan, majd megcélzott egy hollóhátas társaságot a következővel.

A karjaimra támaszkodva tápászkodtam fel a földről, majd gyorsan, lehajtott fejjel felsiettem a lépcsőn. Mondhatom, csodásan indul a hatodévem!

És ez még csak az eleje volt!

A hideg csak úgy rázott, mikor beléptem a Nagyterembe. De erős voltam! Mosolyt erőltetve, mintha semmi bajom nem lenne integettem oda a mardekárosoknak, majd a griffendél asztala felé vettem az irányt.

A Tekergők ugyanúgy az asztal közepén ültek és hangosan nevettek és beszélgettek. Dorcas, Sirius és Remus között, a helyemet elfoglalva nevetett hangosan. Néha haverosan meglökte Remy karját és átkarolta Siriust. Mindegy... Úgy tűnt hamar beilleszkedett... A helyemre... Khm... Egy ideig agyamba ötlött, hogy inkább Lilyéknél foglalok helyet nem messze tőlük, ahol most a két Marry hangosan viccelődött és az, hogy egymásra mutogattak, valószínűleg a nevükön, tehát ott is jó lehetett a társaság... De végül vállat vonva a fiúk felé vettem az irányt.

-Sziasztok... - Mosolyogtam és lehuppantam James másik szabad oldalára, pechemre Siriusszal szembe.

Dorcas, szemeiben furcsa villanással konstatálta, hogy bizony újra köztük ülök, de én ezt figyelmen kívül hagyva, csak kedvesen rámosolyogtam.

-Hogyhogy ilyen vizes vagy? - Kérdezte James érdeklődve.

-Hóborc? - Kérdezte Mancs, mire zavartan bólintottam és egy vizes, de még így is göndörödő tincset, ami idegesítő módon kunkorodott mindig látóterembe, fülem mögé gyömöszöltem, hogy aztán vissza is essen rögtön arcomba.

Aztán olyan dolog történt, amire szerintem senki nem számított, ugyanis Sirius felállt és levette talárját, - ezzel megvillantva hetykén gatyájába tűrt ingét és nyakkendőjét-, majd az asztalon áthajolva, mélyen a szemembe nézve a vállamra terítette azt.