𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

8. Fejezet

Mint jó szokásom, most is hajnalban kipattantak a szemeim. Nem tudom, hogy mióta, de már nagyon régóta, hajnali hatnál később már nem tudok felkelni, így vagy ötkor vagy esetleg előbb én már fent is vagyok.

Először mint az lenni szokott, azt se tudtam, hogy hol vagyok. Aztán észrevetten a mellettem hortyogó Remust, akinek az ölében ott volt a nyitott könyv. Mellette James, félig fekvő, félig ülő pozícióban húzta a lóbőrt.

És Sirius pedig...... Mellettem, halkan és édesdeden szuszogott. Mind a két karjával szorosan átölelve engem. Nagyon jó volt vele aludni, olyan megnyugtató és biztonság érzetet keltő. Végignéztem rajta.

Furcsa, még így is helyes!

Kócos és rendezetlen, fekete tincsei arcába hullottak. Mintha egy kicsit vörös lett volna az orcája, de ez nem olyan lényeges. Csak néztem az arcát, ami még álmában is kifürkézhetetlen maradt. Azok az arisztokratikus vonások.... Egy kicsit több ideig tanulmányoztam ajkait a kelleténél, úgyhogy pirulva elkaptam róla a pillantásom.

Nem akartam felkelteni senkit, de máshogy nem igazán juthattam volna ki, úgyhogy úgy döntöttem, hogy inkább próbálok visszaaludni..... Ami érdekes módon, Mancs karjaiban seperc alatt sikerült is.

Arra keltem fel, hogy mellettem mozgolódni kezd valaki. Én továbbra is behunyt szemmel, alvást tetettve, pihengettem az ölelő karok között.

Mintha csak most ébrednék, kinyitottam a szemem, és felnéztem Siriusra, aki már ébren, de még mindig magához ölelve tartott.

-Jó reggelt! - Mosolyogtam bele a szürke szemeibe, amik csak úgy csillogtak.  

-Neked is! - Mosolygott, majd észrevéve, hogy még mindig magához ölel, gyorsan elhúzódott és zavartan pislogott rám.

-Bocs! - Vakarta meg a tarkóját, mire nevetve megráztam a fejem.

-Semmi gond! - Szép lassan felálltam a kanapéról.

Remus és James még mindig nagyban aludt, így mosolyogva sétáltam át a konyhába, hogy elkészítsem a reggelit, hogy utána felmehessek a szobámba és végre valahára elkezdhessem olvasni a könyvtári könyveket.

Semmi ötletem se volt, hogy mit csináljak a fiúknak reggelire, de aztán a tejbegríznél tettem le a voksomat. Ám balszerencsémre, a grízből már egy szem annyi se maradt. 

Mi tagadás, szépen megfogyatkoztak a készletek, hiszen anyu, elég régen volt bevásárolni.

Hamar kiderült, hogy se tej, se tojás nincs. És a liszt is eléggé fogyóban volt.

Komolyan, hogy nem vettem észre, hogy alig van már kajánk?

Végül, vonakodva bár, de be kellett látnom, hogy le kell mennem be vásárolni. Ránéztem a faliórára, és megrökönyödve döbbentem rá, hogy bizony mindjárt dél.

Ennyit aludtam volna??

Ott álltam a nyitott kamra ajtóban, egy kis notesszel a kezemben és próbáltam, fel írni, hogy mit kell hogy hozzak a boltból.

-Mit csinálsz? - Lépett be a konyhába Mancs. Már fel volt öltözve. Egy egyszerű farmert és hozzá egy sima pólót és egy fekete kapucnis pulcsit vett fel a mai napra. Valahogy nagyon jól álltak neki a mugli ruhák, de most koncentrálnom kellet, nehogy valamit kifelejtsek a listából.

Mikor látta, hogy annyira koncentrálok, hogy még válaszolni se fogok, csak mosolyogva mögém lépett, és az állát a vállamra téve elkezdte olvasni a "bevásárló listámat".