𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

114. Fejezet

-Ó nézd... Tapmancs megtalálta a kortársait... - hajolt a fülemhez Jamie gonosz vigyorral, a karomba bökve. Értetlen mosollyal fordultam felé a Molly által készített-megjegyzem mennyei- forrócsokim felett. James pedig fejével, nevetését visszafojtva a nappali felé intett.

Én pedig ajkamba harapva felfelé görbülő szájjal kuncogtam bele a gőzölgő bögrébe.

Kivételesen az Odú szolgálatot helyszínül a szerda esti Rend-gyűlésnek. Életemben nem láttam még a Weasleyék házánál otthonosabb helyet. Élt. Vibrált. Tele volt mágiával... És szeretettel. Ami talán még nagyobb mágia volt, mindennél. Olyan volt a hely, mint egy új otthon. Hívogató, édes illata volt mindennek. És valami mindig volt a tűzhelyen. Vagy tea, vagy leves, vagy bármi... De talán nem is a meleg színek tették igazán otthonná az Odút. Hanem a benne lévő emberek. Az Odú jóval több volt egy kis háznál, aminek építészeti stílusa a "kaotizmusra" hajazott... Jóval több volt a cseréptetős, kis toronynál... Ezeregy kis lépcsővel... Meleg kályhával... Kényelmes bútorokkal... Foltozott takarókkal, horgolt párnákkal... Az Odú több volt. Mert olyan emberek lakták, akik maguk voltak otthonosak és kényelmességüket a szívükből, szemükből és arcukból nyerték.

Molly úgy szorított magához, mint tulajdon kislányát. Anyuékat is úgy üdvözölte, mint legjobb barátait... Úgy bánt mindenkivel, akárcsak egy igazi kedves szemű tyúkanyó. Teát és süteményt szolgált fel, hogy felmelegedjünk a kinti hidegből. És ölelt, közvetlen mosollyal érdeklődött és kedvesen figyel egyszerre mindenkire. És úgy találtam magamat... Hogy csodálattal bámulok rá. Nagy vágyakozó szemekkel. Már nem csak olyan bátor szerettem volna lenni mint Mancs. Olyan szerettem volna lenni, mint Molly. Olyan gátlástalan... Barátságos... Figyelmes... Mollyban ugyanis meg volt a bátorság hozzá. Benne meg volt a bátorság, hogy fittyet hányjon mindenki ítéletére. Nem érdekelte, hogy túl hangosnak, vagy túl közvetlen tartották volna... És éppen ezért mert olyan lenni, mint amilyennek kellett lennie.

Arthur más volt. Magas, szemüveges... De mosolygott, kíváncsi érdeklődéssel beszél mindenkihez. Nem volt annyira hangos mint Molly, de kérdezett. Rengeteget. És az ember hirtelen már egy mély beszélgetés kellős közepén találta magát mellette. Sokkal megfontoltabb volt, de sokkal finomabb, mint a felesége. Őt inkább Remushoz tudtam volna olyan hasonlítani... Kicsitok voltak ők ketten, mint Remus és Lily párosa... Csak mégis mások. És idősebbek. Felnőttebbek. És sokkal, de sokkal bölcsebbek.

Tehát a gyűlés az Odúban volt megtartva. És Molly élve a lehetőséggel egy egész órával a megbeszélt időpont előtt kitárta a kapukat, hogy vendégül lássa a tagokat. Sajnos nem mindenki volt vevő önzetlen, kedves nyitottságukra. De Mollynak igaza volt. Még a Rendtagok sem ismerték igazán egymást. Voltak gócpontok. Mint például mi. A Tekergők... Hozzánk tartoztak az osztálytársaink... A szüleink... És ebből kifolyólag Augusta is mindig hozzánk csatlakozott. Rajtunk kívül még voltak páran... Például a volt SVK tanárunk Caradoc Dearborn... A Weasleyék... És persze Kingsleyék... De rajtunk kívül általában mindenki sietett el a gyűlésről. Sokat nem beszélt senkivel... vagyunk ezért nem volt meglepő, hogy az Odúba is igazán csak mi gyűltünk össze a gyűlés előtt.

Molly hasa már újra kerek volt, Anyu pedig elbűvölten babázott az aprócska Percy-babával, aki már egy fél éves volt és különösen nyugodt. Mondjuk hozzá kell fűzni, hogy Mancs jól fogócskázott vele még egyet érkezésünk után, ezzel kifárasztva a baba nagy mozgásigényét. Én pedig sokszor találtam magamat lenyűgözötten mosolyogva a felém nyújtózkodó kisbaba felé.

-Átveszed Lizzie-t? - kérdezte Anyu és már a kezembe is nyomta. Én pedig azóta is vidáman ücsörögtem Lily és James mellett, ölemben Percyvel, aki a vártnál nagyobb lelkesedéssel lapozgatta és nézegette Molly asztalon hagyott receptkönyvét. De tényleg. Percy olyan intenzíven figyelte a betűket és mellékelt képeket... Hatalmas baba szemeivel és dundi baba kezeivel vigyázva gyűrögette a finom lapokat, hogy egyiket se tépje el.