𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

17. Fejezet

(§Elizabeth§)

-Isten hozta úrnőm! - Hajbókolt előttem egy furcsa szerzet.

A kisgyerek méretű, manócska zöld szemeivel végigmért, miközben hajlongott előttem. Levélből készült ruhácskája, és fapapucsa volt. Vörös és göndör színű hajacskáját két copfba kötötte, fejére pedig egy kis zöld, csúcsos sapka került.

-Hol vagyok? És én nem vagyok az úrnőd! - Ráztam meg a fejemet, mire a mesébe illő apró lány, végre abbahagyta a hajlongást.

-De. Az vagy. - Mondta komolyan, mire ledermedtem.

-És a kérdésére válaszolva. Otthon tetszik lenni! Hazaért felség! - Mondta izgatottan én pedig rémülten fordultam körbe, hogy hol is lehetek.

Ahol voltam, az minden volt, csak otthon nem, ugyanis egy erdő közepén lehettünk, nem messze tőlünk pedig egy magas, kőből készül torony állt, ami körül egy furcsa, várfal szerűség lett építve.

-Ez nem az otthonom! - Ráztam meg rögtön a fejemet, mire a manócska szeme észrevétlenül megrebbent.

-De! Ez az otthona Isabella! - Felelte magabiztosan.

-Elizabethnek hívnak. - Motyogtam elképedten.

-Nem! Itt Isabellának hívják... - Felelte halál komolyan a manó, én pedig kezdtem nagyon megijedni.

-Mondd csak meg nekem, hogy hol van a családom?! Az igazi otthonom?! A barátaim?! - Kérdeztem remegő hangon, miközben a griffendéles bátorságom elhagyott.

-Ők már meghaltak! - Szólt rezzenéstelen arccal a manó, és kezdett unszimpatikusan viselkedni.

-Mi...Micsoda? - Kérdeztem riadtan.

-Ők már meghaltak! - Ismételte meg a manó, majd megrázta a fejét.

-De nem ez a lényeg! Jöjjön Isabella! Foglalja el a helyét! - Ragadta meg a karomat, én pedig ledermedve álltam tovább a fák alatt.

-Nem! Nekem nem ez az otthonom! Nekem a családom és a barátaim mellett kell lennem! Sirius mellett! - Kiáltottam indulatosan, majd kirántottam a markából a karomat.

-Igazán így gondolja?! - Kérdezte a lányka, miközben zöld szemecskéi dühösen felizzottak.

-Igen! - Hátráltam egy lépést, és a zsebembe nyúltam a pálcámért, de nem, hogy zsebem nem volt, hanem még pálcám sem volt nálam.

-Hol van a pálcám? - Kérdeztem, miközben lepillantottam magamra, de legnagyobb meglepetésemre nem volt rajtam sem a roxfortos tallárom, sem pedig semmilyen tallárom, de még mugli ruhának sem nevezném ami rajtam volt... Egy bokáig érő, lenge, fehér nyári ruhában álltam. És mezítláb... Mi a fene?!

-A pálcáját ott hagytuk! Nincsen rá szüksége! Ön nem boszorkány! - Rázta a fejét a manólány.

-Mi az, hogy nem vagyok boszorkány?! - Kérdeztem türelmemet vesztve.

-Úgy ahogy értem! - Vont vállat lazán.

-Kérlek mondd már el, hogy mégis mi a fene történik most velem! - Szóltam nyugtalanul.

-Azt én is szeretném kérdezni, ugyanis az úrnő haja megváltozott! - Vont vállat a manólány, mire rémülten léptem egy tócsához és bele pillantva elállt még a lélegzetem is.

A mézszőke hajam vége ugyanis bezöldült... Nem viccelek! Komolyan a hajam vége zölden világított.

-Merlinre! Mi folyik itt?! - Kiabáltam kétségbeesetten a furcsa manókára, de ő válasz nélkül hagyott.