𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

74. Fejezet

-Drága egyetlen Maszatocskánk... Hogy érted, hogy a mai éjszakát nem velünk szándékozod tölteni? - kérdezte drámaian Jamie, szívére szorított kézzel és lebiggyedt ajkakkal. - Péntek van Liz! Péntek! A Tekergők napja, amikor rituálisan egész éjszaka bolyongunk a kastélyban és hülyéskedünk és halálra idegesítjük Friccset és... Magyarázatot várok!

-Jamie... - kezdtem nevetve és közben teleraktam kókuszgolyóval a már így is édességektől roskadozó tálat. Hogy fogom ezt felcipelni??

-Nincs is rituális napunk. - jegyezte meg a csokipudingját kanalazva Remy. Pár napja engedték ki a Gyengélkedőről és szegénykém még nagyon gyenge volt... Például az első két órára be se tudott jönni. James csak szemrehányóan leintette.

-Nem ez a lényeg Holdsáp! A lényeg az, hogy Maszat mást választott helyettünk. Ki vele? Ki az akit érdekesebbnek tartasz nálunk? - vicsorgott rám. Alig bírtam visszafojtani a nevetésemet. - Igazi áruló vagy! - bökött a vállamba. Teljesen úgy viselkedett, mint egy féltékeny, hiszti-királynő.

-Nem vagyok áruló, csak vannak rajtatok kívül más barátaim is. - kuncogtam. James kikerekedett szemekkel rogyott le az asztalra és figyelmenkívül hagyta a körülötte ugráló házimanócskát(Aki már negyedórája próbálta kínálgatni a süteményekkel.), nyöszörögve az asztalba verte fejét.

-James! Nem cseréllek le titeket. Ne sírj... - tettem hátára vígasztalóan a kezemet. Szegény már teljesen remegett a visszafojtott sírástól. - Nyugi. Csak tudod, Lils is az egyik legjobb barátnőm, ahogy Marley(igen, újabb becenevet kapott Lena), Mary és Alice is az. Majd bepótoljuk az estét és... - vigasztaltam szívből, de bennem rekedtek a szavak, mikor James hangosan felröhögött. Mancs-aki pedig az asztal lapján, törökülésben ücsörögve, kortyolgatta eddig a kávéját- követte.

-Egyem a drága, naiv szívedet Beth! Komolyan azt hitted, hogy sír? - kócolta össze előre hajolva a tincseimet Sirius nevetve.

-Ez nem vicces! - motyogtam dühösen, de felfelé görbülő szájjal. Már Pet is visongva röhögött. Remus pedig halkan nevetve törölte le a szája széléről az ottmaradt csokipudingot.

-Mennyi az idő? - kérdeztem végül megadóan, mikor kinevettük magunkat. Azért valamikorra vissza kellett volna érnem a szobánkba az élelemmel. Mancs rögvest csuklójára sandított. Majd bele is kortyolt rögvest a kávéjában. Egyszer tényleg bele fog halni a koffein túladagolásba. Ez a mai nap már a harmadikja!

-Szőr óra bőr perc, nincs nálam óra.

-Mindig szokott nálad lenni. - jegyezte meg még mindig vigyorogva James és megunva a körülötte ugráló manót elvette tőle az egész tálat.

-De most nincs. Amúgy mit csinálsz Evansékkal? - érdeklődött Mancs.

-Pizsipartizunk. - mosolyodtam el, mire Sirius ajkai felrándultak. Mint aki valami nagyon cukit lát... Egy kiskutyát, vagy nem tudom... Egy kisbabát... Na pont úgy nézett rám is. Kitágult pupillákkal, lebiggyedt mosollyal...

-Pizsipartiztok. - ismételte meg fülig érő szájjal, mire mosolyogva bólintottam és félszegen a fülem mögé tűrtem egy szőke tincset. Miért kell még mindig zavarban lennem előtte? Merlinre! Több mint fél éve tudjuk, hogy mennyire szeretjük a másikat... És lassan több mint hét éve ismerjük egymást, nagyon közeli barát szinten. Annyira nem is tudom, hogy ki a legjobb barátom. Szeretem ezt mondani az embereknek. Mancsnak is. Mert szerintem nagyon sok legjobb barátom van. És mindenki másért a legjobb...

-Hát ez jópofa! A Tekergős-bulit lemondod egy rózsaszín, pizsamapartiért! - nyögött fel elborzadva James, majd feljebb tolta orrán a szemüvegét. - Egyáltalán... Mi az a pizsiparti?