𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

34. Fejezet

-Az ötödévünk befejezésére! - Emelte magasba termosza kupakját Jam.

-Meg arra, hogy mindenki túlélte! - Kacsintott rám Mancs, mire nevetve megforgattam a szememet és hátradőlve az ülésemen figyeltem, amint a két tökfilkó koccint.

Valahonnan szereztek valami alkoholos italt és elhozták, pontosan idézzem: "Hogy vidáman teljen az utazás."...

Sirius pedig jól meg is húzta a kulacsát, majd prüszkölve kiköpte az italt a szájából.

-Borzalmas. - Fintorgott, majd újra a szájához emelte azt és nagyot kortyolt belőle.

James fapofával lefetyelte, majd nagyot nyelve lecsapta az asztalkára azt.

Sirius összeszorította a szemeit, míg arca undorodoó grimaszba torzult és mint aki citromot eszik, itta ki az utolsó cseppet.

Míg ők hangosan nevettek fel én kitekintettem az ablakon. Még nem indultunk. Aztán mint akit megcsíptek ugrottam fel a helyemről.

-Mi van? - Kapta rám rögtön pillantását Pet.

Ám nem tudtam neki válaszolni. Sietősen feltűrtem pulcsim ujját és az ablakhoz lépve felhúztam azt.

-Mire készülsz? - Vonta fel a szemöldökét Remy is, aki eddig Mancsot és Ágast oktatta az alkohol kártékony hatásáról.

-Semmi rosszra! - Nyugtattam meg kuncogva, majd kihajoltam az ablakon.

-Rub! Itt vagyok! - Integettem neki és egyik kezemmel megkapaszkodtam az ablakkeretben.

A hatalmas óriás mikor észrevett sietősen a vagonunk felé kezdett rohanni. Hatalmas tenyerében valami kis ruhakupacot tartott, amire feltűnően vigyázott. Minden hatalmas lépésével egyre közelebb került hozzánk.

Én pedig hagyva, hogy a nyári vihar előtti szellő játszadozzon szőke fürtjeimmel, hajoltam ki az ablakkeretbe kapaszkodva.

Nem értettem hatalmas barátunk felbukkanását, lévén, hogy a tegnapi nap háromnegyedét nála töltöttem és ma is már voltam a kunyhójában elbúcsúzni.

-Csak ide értem még indulás előtt! - Fékezett le boldogan az ablak előtt.

-Mi szél hozott erre? - Mosolyodtam el.

-Idén elmegyek meglátogatni az egyik rokonomat... Távol él és míg én oda vagyok a LLG Professzorotok elvállalta a varázslatos állataink gondozását... De... - Nem tudta folytatni, ugyanis hirtelen belehasított a levegőbe az éles füttyszó.

-Nem érdekes! Csak fogd! - A vonat kerekei nagyot döccenve lassan indulni kezdtek.

Hagrid pedig elindult a vonat mellett és a kezembe nyomott valamit, amit döbbenten tartottam a tenyerembe.

-Rub... - Kezdtem értetlenül bámulva.

-Beth! - Sirius megragadva a derekamat az ölébe rántott és milyen jól is tette! Az expressz ugyanis egyre nagyobbakat döccent és én aki pillanatokkal előtte még félig a kupéban hajoltam ki, most biztos kiestem volna.

-Legyen csodás vakációtok! - Mosolygott még ránk, mikor a vonat gyorsítani kezdett és már nem tudta tartani vele a lépést.

-Neked is! - Viszonozták a többiek, de én csak dermedten meredtem a kis állatkára, majd újra felpattantam.

-Mit csináljak vele Rub?! - Kiabáltam teli torokból ki.

-Amit szeretnél! Agyar mellett nem mertem hagyni! - Formált tölcsért hatalmas lapát kezeiből.