𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

66. Fejezet

-Aztán pedig... - nevetett Mancs, de beléfolytódott a szó, mikor a Roxfort hatalmas kapuja résnyire nyílt és McGalagony nézett velünk farkasszemet. - Oooo! Minnie! Milyen kipihentnek tűnik! - emelte fel kezét vidáman Sirius én pedig vigyoromat elnyomva figyeltem a házvezetőnőnket. Kivételesen most minden az arcára volt írva... Düh... Döbbenet... Megbotránkoztatás... Szégyenérzet...

-Black... Lupin... Mi a fészkes-fenét keresnek itt? - sziszegte összeszorított ajkakkal. Szerintem gondolatban már háromszor becsapta az orrunk előtt az ajtót. - Ne is válaszolja... - kezdte, de Mancs már kinyitotta a száját.

-Késő professzor asszony: pont azt... A fészkes fenét. - nevetve lehunytam a szememet és inkább nem mertem rápislantani McGalagony reakciójára.

-Nagyon örülök Mr. Black, hogy a nyáron sem tanult semmi fegyelmet és tiszteletet és...

-Lekéstük a vonatot, tanárnő. - szóltam közbe gyorsan.

-Mind a ketten. - masszírozta meg orrnyergét McGalagony. Igyekeztem a legártatlanabb mosolyommal bólogatni... - Miért van az... - kezdte higgadtan és kitárta előttünk az ajtót, hogy beljebb juthassunk. - Valahányszor történik bármi... Valamelyikük benne van és általában felelős is érte... - olyan higgadtnak tűnt... De hat év együtt töltött idő után, mostanra már meg tudtam állapítani, hogy teljesen ki van idegileg tőlünk... Már most. A tanév előtt... Öt perc alatt sikerült...

-Nem tudom miről beszél Minnie! - vigyorgott Mancs ártatlanul és összenevettünk...

-Magának csak "McGalagony professzor asszony". Vagy "Asszonyom". Black. - szólt rá rögtön és közbe becsukta mögöttünk az ajtót. - Mit kezdjek magukkal?

-Szeressen Minnie! Kérem! - vetette térdre magát Mancs, összekulcsolt kezekkel könyörögve.

-Kegyelmezzen Minnie! Ön a legkedvencebb tanárunk! - biggyesztettem le a Siriustól ellesett kiskutyatekintettel ajkaimat. McGalagony hűvösen ránk pillantott, majd megigazította szemüvegét.

-Nem szándékoztam megbüntetni magukat... De valóban nem ártana egy két hét büntetőmunkában.

Végülis... Ez nem rossz dolog... Órákat tölteni Manccsal... - És úgy tűnt Siriusnak is ez jár a fejében mert vigyorra húzta ajkait, ahogyan találkozott pillantásunk... És úgy tűnt Minnienek is eszébe jutott... Mert rögvest megszólalt:

-Külön-külön. - tette hozzá rögvest, mire Mancs felnyögött, én pedig elhúztam a szájamat.

-Na ne már! - hördült fel végül Mancs.

-Örüljön, hogy ennyivel megúszta Black. Még van negyed órájuk diáktársaik érkezéséig... Addig csináljon valamit a hajával Black.

-Mi baja a hajammal? - kérdezte megbotránkozva Mancs. McGalagony ekkorra azonban már ott sem volt. Sietősen és szigorúan lépkedett el felé... - Vajon mi baja van? - mormogta tanácstalanul Mancs én pedig elhúzott szájjal megcsóváltam a fejemet.

-Fogalmam sincs... De nincsen rózsás hangulatban, az biztos... Pedig most nem is voltunk annyira fárasztóak, mint azt megszokhatta...

-Ugye, hogy jó a hajam? - fordult felém témát váltva Mancs, miközben elindultunk a Nagyterem felé. Furcsa és kicsit félelmetes volt az ürességtől kongó és diáktalan folyosó...

-Hmmm... Mintha... - hajoltam közel hozzá, mire Sirius rögvest lehajtotta a fejét, hogy megigazítsam a haját. Édi. Pedig senkinek sem szokta engedni. - Szerintem jó... Csak hiányzik belőle valami... - kezdtem halkan, majd elvigyorodva megemeltem a kezemet. - Nem bánod?