𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

73. Fejezet

-Éééééés megint itt tartunk. De ja vu. Most ki a franc fogja ezeket felkelteni? Kinek lesz ehhez szíve? - mormogásra keltem. A fejem kezdett kitisztulni az álom ködétől és csukott szemmel, fáradtan, nehéz szempillákkal akartam a másik oldalamra fordulni, de nem tudtam. A mellkasomon, a szívem fölé nehezedett Mancs feje, karjai védelmezően fontak körül. Lábaim pedig majmocskákat megszégyenítő ragaszkodással kulcsolódtak rá a testére. És meglepően tökéletes és kényelmes volt. Az már kevésbé, hogy éreztem... Hálóingem egészen hasamig csúszott és örültem, hogy ma bugyiban tértem nyugovóra... A szivecskésben. No comment. - Most mondd meg Féregfark. Rohadtul cukik. Látod Tapi mosolyát? Ennivalóak. És olyan boldogak lennének. Csak olyan vaksik, hogy nem veszik észre, hogy egymásnak jelentik a világot. Vaksi, bolondok. Pedig milyen édesek lennének. Mint két kutyus. A golden retriever kölyök, meg ez a hatalmas, fekete, vadállat... Tapmancs... Tapmancs, öreg szamár. Na jó... Ki kelti fel ezeket? Nem lesz elég időnk a meccs előtti edzésre és erősítésre.

-Szerintem hagynunk kéne őket, James. - Pet hangja fátyolosan és szomorkásan jutott el hozzám, Mancs ujjai pedig megrezdültek a hátam körül. De ő még mindig mélyen szuszogott.

-Ja. Egyetértenék, csak rohadtul nincs időnk és...

-Mi tart ennyi ideig Potter? Idő van és még le sem mentünk reggelizni! - Dorcas éles hangjára még Mancs is megrezdült én pedig álmosan, lassan nyiló szempillákkal bújtam még jobban alá. Ami furcsa volt, hiszen sokkal nehezebb volt nálam és mégse nyomott agyon. A saját testével melegített és még a tegnap éjszaka ránk terített kockás pokróccal. - Most szórakozol velem?! Itt tökölsz, ezek felett?! Elég volt. Black! Lupin! Felkelni!

Rémülten és fájdalmasan pattantak ki a szemeim, mikor Dorcas könnyedén meghúzta az egyik szőke, göndör tincsemet. A tegnap befont hajamból rengeteg ilyen fürt kiszabadult és most mind az arcomba kúszott. Manccsal pedig még könyörtelenebb volt. Egész egyszerűen... Jéghideg kezével belecsípett Mancs fedeltelen nyakába, aki ettől megrázkódott, majd lebiggyedt szájjal. Szomorúan, dühösen és értetlenül kinyitotta szemeit.

-Ennyi volt. Máris fent vannak. Black! Lupin! Keljetek! És ha lehet, ne itt gabalyodjatok egymásba a klubhelyiség közepén, mert a többség élni próbál. - tapsolt hangosan Dorcas.

Azt a lenéző, undorodó pillantást... Amit a látványunk váltott ki belőle... Éreztem, hogy összezsugorodom tőle és máris kedvem lett volna eltűnni és a nap végéig bujkálni. Lábaim kulcsolatából elengedtem Mancsot, aki ásítozva, szemét dörzsölgetve ült fel a kanapén, majd értem hajolva, engem is ülő helyzetbe tornázott.

-Ezt pár perce lőttem. - James pedig, akinek a nyakában ott lógott a fényképezőgépem... Egy kis képet nyújtott felénk vidáman, majd lendületesen folytatta. - Na gyerünk! Jó reggelt a két gerlének... De most már tényleg elég volt. Talpra srácok. Kaptok tíz percet, hogy kviddicstallárban, éberebben, seprűvel és teljesen, menetre készen álljatok itt előttem. Tíz perc skacok. Tíz!

Mancs mielőtt feleszmélhettem volna, elvette Jamietől a fényképet és pizsamája zsebébe vágta azt. Meglehetősen büszkének tűnt, hogy becsórta... Jó kutya... Csak aztán nekem is mutassa majd meg.

-Maszat! Tempó! Tapmancs! - vágta csípőre kezét James dühösen. Sirius ásítozva felkászálódott a kanapéról. Megnyújtózott. Pólója alól kivillant hófehér, izmos hasa. Megdörzsölte szemét. Összekuszálódott fekete tincseit.

És most már két magas, erős, srác meredt le rám. Én meg még a világommal sem voltam teljesen tisztában.

-Cuki a bugyid Maszat. - szólt végül meg röhögve James, mire éreztem, hogy elvörösödöm és gyorsan térig igazgattam hálóingemet és félve Mancsra pillantottam, aki éppen tarkóját dörzsölgette, hatalmas ásítások közepette. De szeme rajtam pihent és meglehetősen huncut tekintettel ahhoz, hogy mégvörösebb legyek. Jesszus.