𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

51. Fejezet

-Aztán pedig megcsókolt és megkérdezte, hogy lennék-e a barátnője... - Hadarta Alice pironkodva, mire Lily a szája elé kapta a kezét.

-Komolyan?

-Hát ha mondja? - Dörrent rá Dorcas barátságtalanul, mire mind a négyen rákaptuk a tekintetünket.

-Mi a bajod neked már megint? - Acsarkodott Lily és belehörpintett a teájába.

-Mondd, hogy végre szakított veled Sirius! - Sóhajtott fel Lena, mire Dorcas dühösen felpattant.

-Mit képzelsz magadról McKinnon?! - Sziszegte dühtől tajtékozva. - Nem a te kezedben forog a világ. Attól még, hogy te most mentél szét a nyavajás hugrabugos, féleszűvel mi igenis boldogok vagyunk Blackkel! - Fújtatta az asztalra támaszkodva.

-Akarod mondani, te vagy boldog Blackkel. Sirius két hete mást se csinál csak lógatja az orrát és veszekszik Lizzel. - Emelte fel fölényesen állát Lily, mire sóhajtottam egyet. - Nem is veled veszekszik... Fogadjunk, hozzád se szólna, ha nem csimpaszkodnál folyton rajta, mint egy idegesítő pióca. - Gúnyolódott vörös hajú barátnőm. De most nem tudtam értékelni, hogy kiáll Dorcas ellen...

Dorcas arca elsötétült, majd sértetten ránk meredt aztán kiviharzott.

-Hol is tartottál Alice? - Pislogott ártatlanul barátnőnkre Lily, mire az kiszakadt az első sokkból, majd mintha mi se történt volna, folytatta.

-Ott, hogy Frank megkért, hogy legyek a barátnője... Ez nem is volt kérdés. Aztán beismertük egymásnak, hogy milyen régóta oda vagyunk a másikért... Fantasztikus volt! - Alice pedig csak beszélt és beszélt.

Viszont egy idő után már nem tudtam felfogni hosszas monológját és már csak mozgó szájáról tudtam beazonosítani, hogy amúgy igenis beszél... Hozzám is mellesleg. De képtelen voltam fókuszálni. Valami nem stimmelt. Rossz előérzetem volt, csak azt nem tudtam mitől...

Lily mellettem teáját kortyolgatva, Alice mondandójára folyton bólogatva elvette a neki érkező Reggeli Próféta lapját. Ezzel nem volt gond. Mint eddig minden reggeli rutinjánál.

Nem hagyott nyugodni a rossz érzés, így körbe sandítottam.

Minden olyan volt, mint a megszokott. Kivéve a mardekárosoknál... Hangosabbak voltak, mint eddig bármikor, valósággal nyüzsögtek. Sugdolóztak, röhögtek, gúnyosan és lenézően pislogtak körbe, furcsa diadallal szemükbe. Ez is megszokott volt valamennyire... De mégse. Valami nem stimmelt. Éreztem. Mert a levegőben valami fenyegető vibrált, már azóta, hogy a lányokkal beléptünk a Nagyterembe. Nyomottság uralkodott és bár semmi érdemleges nem történt aggódni kezdtem. Utoljára akkor riasztottak így a szirénáim, mikor tavaj leszaladtam, Pers elé, Holdtöltekkor. De az más volt. Most sokkal súlyosabb volt a levegő. Valami sötét kavargott benne.

-Lena... Lily... Ti nem érzitek magatokat feszélyezve? - Szólítottam meg őket, de Marlene csak furcsállva megcsóválta a fejét, Lily pedig belemélyedve az újságba leintett.

-Végre már... Kikaptak a Chudley Csúzlik a Hárpiáktól. Potter nem fog örülni. - Dobta le az újságot felvillanyozva, de most nem akartam szóvá tenni kárörömét, helyette ajkaimat rágcsálva pislogtam a Tekergők felé.

James nevetett. Remus rázkódó vállakkal magyarázott nekik. Peter pedig vigyorogva majszolta a müzlijét. Tekintetem megakadt Tapmancson, aki koncentráltan töltött kávét magának, miközben pálcáját a szájában tartva(mint valami botot rágcsáló kiskutya), szemöldökráncolva belelapozott a Prófétába.

Való igaz. Nem igazán fértünk meg a Tekergős kibékülés óta egymás mellett. Mindig vitába torkollott az eszmecserénk ezért is étkeztem Lilyékkel.