𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

96. Fejezet

-Van aki kaját csempész az ágyába... Van aki könyveket... Tapmancs viszont nőket. Haver... Nagyon furfangosnak hiszed magad, hogy éjszakára hívod őket és lábujjhegyen neszeztek, de nem vagyunk hülyék. - nevetett James és közben kedvesen beleboxolt a szintén jókedvű Mancs vállába. - Eddig minden napra jutott egy, szoktad számolni?

-Oh. Fogd be. - hajtotta hátra a fejét Mancs és visszalökte James kezét.

-Ugye év végére nem lesz hatvanöt gyereked? - kérdezte közbe jókedvűen Remus, mire egyöntetűen felnevettek mind, én pedig lehajtott fejjel kacagva hörpöltem a forrócsokimba.

-Remélem nem. Bár nem bánnám... A Black vér beszennyezése új életcélom. - nevetett Mancs és szájához emelte kávéját.

-Hatvanhat gyerekkel? - röhögött James, Mancs meg tréfásan összehúzta a szemét.

-Nana. Az előbb csak hatvanöt volt.

-Csak? - visított fel Peter és nagy nevetve maga elé pakolt még egy adag palacsintát.

A srácok persze nem tudhatták, hogy szó sincs itt hatvanöt-gyerek-projectről... Szó sincs nap-nap utáni új hölgyről-annyian azért a Roxfortban sem lehetünk-... Szó sincs arról, hogy Mancs... Hogy Mancsnak folytonos éjszakai programjai lennének az ágya körül... Vagyis utóbbiról van is szó. Mert a sok hölgy, az nem sok. Csupán egy. És az én vagyok. Ugyanis történetesen az elmúlt hetekben rájöttem, milyen könnyedén lehet beszökni éjszaka a fiúkhoz... Azon belül is Mancshoz. A lányok alszanak, a srácok alszanak... Mindenki alszik, kivéve Mancsot és engem. Lábujjhegyen kell járkálni és kellő időpontban érkezni és voilá. Egyedül csak egy hátulütője van az összeszokott, együtt kuckózós- alvásunknak, hogy... Nos... Akkor kell elpucolnom, mikor még mindenki alszik...

-Nem akarunk ma lógni? Semmi kedvem Pipotyi ronda képéhez. - szólt végül Mancs fintorogva és közben pár darab pénzérmét dobott az elé érkező, Reggeli Prófétát szállító baglyocska lábára kötözött ki szütyőbe. - Amúgy se tanulunk már semmit bájitaltanon és...

-Szó se lehet róla. - szólt közbe Remus, de Mancs makacskodva a szavába vágott.

-Én akkor is lógni fogok.

-Mit csinál, Mr. Black? - egy emberként fordultunk McGalagony felé, aki most szigorúan tornyosult Mancs mögött. Sirius bocsánatkérő vigyorra húzta a száját.

-Semmit professzorasszony. - McGalagony összeszűkített szemekkel figyelt rá, majd végül kimérten biccentett.

-Remélem is Black. Tudja jól, hogy türelmem már nem tart soká.

-Persze professzorasszom... Vagyis "szony"... Professzorasszony. - James lehajtotta a fejét és némán nevetett, Mancs meg ártatlan mosollyal bámult Minnie felé. - Elnézést.

McGalagony egy ideig némán meredt rá, majd finoman megigazította szemüvegét az orrán.

-Az a szerencséje Mr. Black, hogy már így is elég büntetőmunkája van.

-Mindig is tudtam, hogy szeret engem... - kezdte behízelgő mosollyal Mancs, de Minnie szigorúan a szavába vágott.

-Én nem szeretem egyikőjüket sem, legfőképpen magát nem... Minden esetre az éjszakai kalandjuk Lupinnal még mindig a mai délutánt érinti... Négyre jönnek az irodámba... És...

-Én nem csináltam semmit... - kezdte döbbenten Remus, McGalagony pedig legyintett.

-Nem önre gondoltam, Mr. Lupin. - arcom vészesen kipirult, mikor James, Remu és Peter is felém kapták a fejüket. Lesütöttem a szememet és mély koncentrációval kezdtem kavargatni a forrócsokoládémat.