-Szóval James... - kezdtem széles mosollyal és közben beragasztóztam Remus elsőéves fényképét, amint éppen az egyik bűbájtan tankönyvből pislant fel a kamerába. Lilyvel éppen idejét láttuk annak, hogy lassan belevágjunk az évkönyv elkészítésébe, és míg odakint napos volt és meleg az időjárás, mi bent ücsörögtünk a klubhelyiségben az ablakos beülőknél és több tucat képpel egyetemben, válogattuk és ragasztottuk be a legjobbakat.
Lily elfojtott mosollyal nyújtott felém egy másikat, amin már a bátyám harmadéves, és komoly koncentrációval bontogatja a csokibékát, míg a szabad kezét felkapja, hogy eltakarja a kamerát. Nem sikerült.
-Mi van vele?
-Randira hívtad Lils! - nevettem fel hitetlenül és vállának dőltem. Ha kismilliószor, akkor egyszer sem beszéltem át neki az egész szenzációt, de Lily mindig csak kuncogott és titokzatos mosolyokkal vonogatta a vállát.
-Úgy éreztem, hogy túlságosan sokszor utasítottam már el, hogy még várjak, mikor szedi össze magát... Mármint... Belegondolva olyan gonosz voltam vele, mert közben tökre normális és vicces... - sóhajtotta és közben kihalászott egy előnyös képet Remusról és rólam...
-Nem voltál vele gonosz Lils... Szerintem csak mindketten a saját igazotoknak hittetek. És te Jamest csak az öntelt puffancsnak láttad... És az is volt igazából. De ez most egy új kezdet. - nevettem rá, amit széles mosollyal viszonzott. - Annyira boldog lennék, ha sikerülne most vasárnap. Mármint ne értsd úgy... Csak annyira szurkolok nektek.
-Édes vagy Elle... - mosolygott és magához ölelt, amit lebiggyedt ajkakkal viszonoztam. - Megsúgom... Hogy valentin nap, mikor Jamesszel eltűntünk... Igazából Black bezárt minket a toronyba, ahova igazából mi szerveztünk kettőtöknek randit, de Black rájött és csapdába csalt... - magyarázta végül és behúzta nyakát.
-Komolyan? - kérdeztem meglepetten. Lilynek nem tűnt fel, hogy milyen széles a vigyorom. - De akkor végül a nekünk szánt randi, tiétek lett.
-Valahogy úgy.
-És sikeres volt. - fűztem hozzá nevetve, mire összeborzolta hajamat. - Hé!
-Ne legyél ilyen büszke magadra. Még mindig nincs fiúd Elsie.
-Mindent a maga idejében. - mosolyogtam rá és közben megszemléltem a művünket. Remus négy oldalas fényképtára lassan kezdett betelni. - Szerintem jöhet Mancs.
-És nem félsz, hogy Sirius kiszeret belőled? - kérdezte Lily ajkát rágcsálva, miközben Mancs fényképeiből álló kupacot húzta elénk.
-Siriusszal barátok vagyunk. - szögeztem le, mire szomorú pillantást kaptam.
-De lehetnétek többek is.
-De Mancs nem akarja... És ha ő se, akkor én se. Ne félj Lils, nem fogok egyedül meghalni. Ez de édes. - Sirius a fényképen éppen másodévesként integet le egy fa tetejéről. Már akkor is ennivaló volt.
-Ne csináld Elsie... Sirius tényleg szerelmes beléd.
-Dehogy szerelmes. Ő csak Sirius. Szereti eljátszani. - ráztam meg a fejemet és közben tekintetem megakadt a télen készült, poggyászon ülős képen. Ennek muszáj benne lennie.
-Akkor ő is beleesett a saját csapdájába, mert ahogyan néz... - kezdet dühösen Lily, de ekkor Peter evickélt be a klubhelyiségbe. Kicsit elveszettnek tűnt, így rögtön intettem neki.
-Peet! Szia! - Lily becsukta a száját és összehúzott szemekkel meredt rám. Nem akartam a szemébe nézni. És miközben mosolyogtam a felénk induló Peterre szomorúság lett úrrá rajtam. Lassan egy éve... Egy éve nem mondjuk el nekik az igazat. Jó. Most Maryt, Alicet és Franket annyira nem érdekli a dolog... De Lily és Marlene lassan már tövig rágják a körmüket idegességükben, hiszen ők úgy tudják még mindig nem vagyunk együtt... És el kéne nekik mondani, mert megérdemlik. De ha ők tudják, tudja Remus... Tudja mindenki. És ezért nem mondjuk el nekik. Mert akár nemet is mondhatnának. Remus azt is fogja. Ő utálja párosunk gondolatát... És emiatt félek. És nem csak én, hanem Mancs is. Neki társaságunk jelenti a mindent. Ha Remus megutálja... Méghozzá pont miattam... Nem tehetem ezt vele. Pedig Lilynek első reggel elmondtam volna mindent. De ha Lily tudja... Marlene kiszedi belőle... És ha Marlene tudja, akkor már mindenki, mert Marley nem tudja tartani a száját és...
YOU ARE READING
𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡
FanfictionElizabeth nem igazán volt tisztában azzal mibe is keveredett, mikor a bátyja kezét szorongatva átlépett azon a bizonyos augusztusi napon először a Roxfortba induló vonat rejtett peronjának átjáróján. És még akkor sem kapizsgálta, mikor széles mosoll...