𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

3. Fejezet

Észre se lehetett venni, úgy elszaladt az idő. És most ott tartunk, hogy holnap már telihold.

Mint a többi, ez a nap is ugyanúgy kezdődött.

Én korán felkeltem, rendbe szedtem magam és elindultam reggelizni. Útközben találkoztam, a szintén koránkelő James Potterel és vele mentem le a nagyterembe.

-Te Liz, egy kicsit mintha izgulnál. - Nézett rám, miközben töltött magának a tejeskávéból.

Igen, a srácok ez alatt a három hét alatt, talán tulságosan is megismertek engem. És igen, izgultam, hiszen holnap lesz telihold, amikor Remus iszonyú kínokat fog átélni.

-Nem, nem izgulok! Miért is izgulnék? - Ráztam a fejem, de James átlátott rajtam.

-Te izgulsz. - Jelentette ki.

Ekkor megjelent Sirius... Igaz kicsit kómásan, kócosan és pizsamában(!!) de megjelent a korai órákban.

-Hát te? - Nevettem el magam, mikor levetette magát mellém.

-Felkeltem! - Nyöszörögte, majd lefejelte az asztalt.

-De mire? Felébresztettek, vagy magadtól? - Ráncoltam a szemöldököm, mert Sirius abszolút hétalvónak számított.

-Fogalmam sincs, csak felkeltem! - Nyöszörgött tovább, majd felemelte fejét az asztalról.

-Hány óra van? - Hunyorgott.

-Reggel hét óra van. Reggel hét, Sirius. - Nevette el magát James.

-Ezt nem hiszem el! Még egy órát szundíthattam volna! - Dünnyögte, miközben majdnem lecsukódtak szemei.

-Sirius, miért vagy pizsamában? - Ült le James mellé Remus, akin már meglátszott a telihold, lévén, hogy egy kissé sápadt volt az arcszíne.

-Nem tudom! - Bődült fel Sirius. Majd körülnézett. Mikor befejezte a terepszemlét, a tekintete megállapodott rajtam...

-Nem, gond, ha párnának használlak? - Suttogta, hogy csak én halljam, majd választ se várva, az ölembe hajtotta fejét.

Nevetve figyeltem, ahogy Sirius Black felrakja a lábát a padra, így fekvő pozicióba tornászva magát,majd addig izeg, mozog, míg kényelmesnek nem találja, fekhelyét.

-Hé, nem kéne egy takaró is Sirius? - Nevette el magát James.

-Az is jól jönne! Lizzie, van takaród? - Nézett fel az ölemből Sirius.

-Sajnálom, de nincs. Mondjuk, ha nagyon ragaszkodsz hozzá, oda tudom adni a pulcsimat, de az közel se takaró. - Mosolyogtam rá, mire felcsillant a szeme.

-Kérem a pulcsidat! - Nézett könyörgőn nagy szürke szemekkel, mire nevetve megráztam a fejem és levettem, a narancssárga kardigánom és mint egy pokrócot ráterítettem. Az egy másik dolog, hogy kábé, csak a fél felsőtestére volt elég, de mindegy is.

-Gyere Remus, fogadjunk tíz galleonba, hogy mire végzünk a Roxfortban, ezek már egy párt fognak alkotni! - Vigyorgott James, mire ő csak unottan megforgatta szemét.

-Legyen, de én arra tippelek, hogy a végzős évünk elején már együtt lesznek. - Nyújtotta a kezét Remus, amit James nagy hévvel meg is rázott.

-Most komolyan? - Néztem rájuk szúrósan. - Abban fogadtok, hogy a barátaitok mikor fognak összejönni? Egyáltalán ki tudja azt megmondani, és mégis honnan veszitek , hogy én meg Sirius. Inkább hagyjuk is! - Legyintettem beletörődötten. - Idióták!

-Én is az vagyok? - Nézett fel rám az ölemben fekvő 3. idióta.

-Te is az vagy! - Bólintottam, majd bekaptam egy szelet almát.