𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

117. Fejezet

Regulus Black nem halt meg.

Nem halhatott meg.

Mert eltűnt?

Két nap telt el. Két hosszú nap.

Én pedig egyre betegebbnek éreztem magamat. Alig bírtam enni. Még a csokoládét is. Sirius továbbra is haragudott rám, de magához híven... Morcos tekintettel, de állt fölöttem és bámult rám.

És nem ő volt az egyedüli.

Mikor egyik reggel újra elájultam, pont bele Lils karjaiba... Egy pillanatig sem maradhattam egyedül. Mindig volt valaki, aki becsöngetett és leváltotta a Minisztériumba igyekező Mancsot.

-Gyerünk Maszat. Egyél. - unszolt Jamie egyik reggel. Lily és Mancs a konyhában reggeliztek és valószínűleg kávéztak. Halk beszélgetésük áthallatszott a szobába. - Finom ez. Egy kis pirítós. Meg rántotta. Nyami-nyami.

-É-én... - hebegtem erőtlenül és csak megráztam a fejemet. Úgy éreztem, ha egy falatot is letuszkolnának a torkomon... Nem sokáig bírná a gyomrom. Már csupán az étel illatától émelygés fogott el. A friss pirítós illata és a tojásé belefacsarodott az orromba és úgy éreztem, hogy percek alatt rosszul leszek tőle, ha Jamie továbbra is az orrom alá nyomja a reggelit. - K-kérlek Jamie... É-én...

-Nem. Nem élhetsz vízen és almán örökké Maszat. - rázta meg a fejét James és elhúzott szájjal ránézett a tányérra. - Tapmancs csinálta. Neked. Tényleg finom. Jó. Egyet Jamie-Papának, eggyet pedig Maszatkának-... - kezdte végül gügyögve és ráharapott a villára. Majd feltűnően nyammogni kezdett a rántottán. - Hmm... Hmm! De finooom! Gyere Maszat. Lakmározz te is!

Kikerekedett szemekkel bámultam, hogyan rágja meg a rántottát majd egy újabb falatot tűzött a villájára.

-Finom fűszeres. Tapmancs tök jó szakács. Na gyere. Itt jön a repülőőőő... Nagy "Át" kérek! Zsűűűűűúúúúm... - sírós szájjal végül kinyitottam a szájamat, amin James megkönnyebbült vigyorral tolta be a rántottát. - Most csukd be és rágd meg jól. - paskolta meg sápadt arcomat, majd kedvesen hozzátette. - Érzed az oregánót? És a kakukkfüvet?

Tényleg finom volt a rántotta. Mennyeien fűszerezve és nem túlsózva. De minél tovább tartottam a szájamban, annál rosszabbul lettem tőle. Nehezen küzdöttem le a torkomon. Úgy éreztem össze vissza szúrkálja a száraznak tűnő falat és mikor végre leküzdöttem. Kifáradtan hanyatlottam vissza a párnámra.

-Ez még csak az első falat volt. - meredt le rám James döbbenten és lenézett az ölében lévő tányérra. - Maszat. Ez még csak egyetlenegy falat volt. Mi van veled?

-Valami vírus... - súgtam halkan és összerezzentem. Néha izzadtam, mert annyira melegem volt, de hirtelen összekoccantak a fogaim és inkább nyakig húztam a paplanomat. James a szájába harapva bámult rám, majd végül előrehajolt és a homlokomnak nyomta kezét.

-Szerintem hőemelkedésed is van. - motyogta végül magának és feltápászkodott. - Mid fáj még Maszatka?

-A fejem... - susogtam végül megsemmisülten, mire James elhúzott szájjal bólintott.

-És szédülsz, vagy mi? - gyengén bólintottam, mire Jamie újra hümmögött és tétován a kezébe szorongatott, majdhogynem érintetlen tányérra pillantott. - És ezt biztosan nem fogod megenni.

-S-sajnálom é-én... - kezdtem rögtön, de ő leintett.

-Ne tedd. Akkor hozok almát.

-Elég a víz-... - motyogtam, de olyan szigorú pillantást kaptam, hogy inkább nem is folytattam. James elindult az ajtó felé.