𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

89. Fejezet

-Ugye tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz Elle? - érdeklődött kedvesen Lils, miközben visszatett egy másik könyvet is a helyére. A Roxfort könyvtára még mindig megdöbbentően hatalmas volt. Kész labirintus!

-Ahogyan te is nekem. - dobtam vissza a labdát és közben megcirógattam a karjaimban doromboló Gaffie vörös homlokát.

-Nem kell ám ezt a macskát mindenhova magaddal hurcolnod. - sóhajtott végül Lils egy pár pillanat csend után terelve a szót a feltételezett szerelmi életemről. Így ő is felmentésre került, hogy bármit is megosszon a pár napja történt Jamesszel összezárt pár óráról.

-Tudom. De nézd, hogy élvezi a könyvek illatát. - Lily értetlen pillantást vetett az unottan dorombóló macskára, majd rámnézett, ahogyan babusgatom őt és megcsóválta a fejét.

-Egyetemi professzor lesz belőle.

-Ugye? - kérdeztem rögtön lelkesen, mire megforgatta a szemét.

-Persze. Egérfogást fog tanítani mesterfokon. - azzal már vissza is ült Remus mellé az asztalunkhoz. Kelletlenül süppedtem én is a fotelomba és törökülésbe húzva a lábamat cirógattam tovább az álomittas Gaffiet.

-Nem unjátok ezt sosem? Már két órája semmit sem csináltunk. - sóhajtottam végül fel és kisöpörtem pár tincset a szememből. Remus felpislantott könyvéből és összepillantott Lilyvel. Volt ebben valami titkos, jelentőségteljes kommunikáció. - Mi van?

-Régen szeretted a könyvtárat. - szólt halkan Lily és lapozott a vaskos kódexben.

-Most is szeretem. De tanulni itt, nem. Csak olvasni. De attól még szeretem. - ráztam meg a fejemet finoman. Mire újra összenéztek.

-De érdekes módon Tapmanccsal jobban szeretsz lógni, mi? - Remus összeráncolta a szemöldökét és valamit kijegyzetelt a jegyzetfüzetbe, míg én elkerekedett szemekkel pislogtam rá. Mi?

-Remus? - kérdeztem csodálkozva és nem is érdekelt, hogy Gaffie kiugrik az ölemből. - Mégis miről beszéltek?

-Arról, hogy Sirius nem szeret Ellie. - masszírozta meg orrnyergét végül Remus. - Nem tudom, hogy most mi történik, de ha ő nem... Akkor majd te. Térj észhez Ells. Tudom, hogy milyenek vagytok. Hogy milyenek voltatok és azt is sejtem, milyenek lesztek, ha ez folytatódik.

-Mert? Milyenek leszünk? Mi folytatódik? - kérdeztem megremegő hanggal. Mit szeretne? Manccsal össze vagyunk nőve, nem választhat el csak úgy. Az úgy nem mehet.

-Nézd Ellie... - szólt fáradtan Remus és letette pennáját, hogy az asztalon összefűzze ujjait. Úgy beszélt mint egy felnőtt. Mint egy felnőtt. Mint a szüleink szoktak. - Mi jussod volt eddig abból, hogy Tekergő vagy? Kétszer majdnem meghaltál miattunk. Egyszer komolyan megsérültél, miattam. Sirius miatt elszöktél és ha nincs mázlitok komoly bajba kerülsz. És most is. A téli szünetben a másik vérfarkas? A bátyád vagyok. És szeretlek és féltelek és nagyon szeretem mindegyik barátunkat, főleg Jameséket, de azt tudom, hogy ha ez így folytatódik... Egyszer nem leszek ott... Egyszer nem tudok ott lenni és valami baj történik.

Lily szomorúan bólogatott Remus mondandójára.

-Igaza van Remunak Elsie. Nagyon jófejek, de nem vigyáznak eléggé rád.

-Mi? - ismételtem meg remegő hangon és éreztem, hogy benedvesedik szemem. Remus ennyire nem bízna bennük? Hát ennyire nem bízik a saját barátaiban? Mit szólnának Jamie-ék, ha ezt hallanák? Annyi mindent kockáztattak érte. A barátságukért. Remus? Való igaz, nem vagyok szerencsés a balesetek terén... De két kezemen nem tudom megszámolni, mennyiszer védett meg Mancs... Mennyiszer mentett ki Jamie... Jamesnek a húga vagyok... Mancs pedig a vőlegényem. Ezt nem teheti. - Bocsáss meg Remus, de a-azt hiszem... Nagyon rosszul látod a dolgokat. - szipogtam és lehajtottam a fejemet, hogy ne lássák könnyeimet.