𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

6. Fejezet

-Szerinted ébren van? - Suttogta egy hang.

-Tényleg ő az?

-De gyönyörű!

-Halkabban, a végén még meghall minket! - suttogta, egy másik vékonyka hang.

Nem emlékeztem semmire, hiszen csak most keltem, fel. Egyben, viszont biztos voltam...... Jobb, ha úgy teszek, mintha aludnék.....

-Szerinted, tegnap meglátott?

-Lehetséges, de mégse. Utánam rohant, tehát hallotta, hogy ott vagyok.

-Mit csináljunk?

-Szerintetek, raboljuk el?

-Fogjátok be a szátokat! Majd Csöpi megmondja, hogy mit csináljunk!

-Azt javaslom, hogy hagyjuk, hogy magától jöjjön rá a dolgokra. Láttam, azokat a könyveket az íróasztalán tegnap, ha szerencsénk van rá fog jönni. Okos lány, mármint csak nézzetek rá! Olvas, ír, rajzol és még zenél is! Szerintem, biztos, hogy őt kerestük! Tegnap láttam, a mágiáját, először megijedt, de utána, már kezelte. Hatalmas mágiája van, pont olyan amilyenről beszéltek. Testvéreim, megtaláltuk, akit kerestünk!

-Én ebben nem lennék, olyan biztos!

-Elég volt Tücsi! Csöpinek igaza van! Rá teljesen illik a leírás!

-És ha tényleg tévedünk? Lehet, hogy Tücsinek igaza van!

-Fogd be Nasi! Te mindig Tücsi pártját fogod! Szerintem igaza van.

-Köszi Kiki!

-Nem is igaz, hogy mindig Tücsi pártját fogom! Ugye Tücsi?

-Ja, persze, mert Tücsi, okos mi?

-Tücsi? Figyelsz egyáltalán? Tücsi?

-Kuss! Baj van... Szerintem felébresztettük!

-Honnan vesz.... Oh!

-Gratulálok! Mondtam, hogy maradjatok, csöndben! Gyerünk, gyerünk! Tünjünk el innen! - Kiáltotta az egyik, mire a többiek egyetértő hümmögéssel, válaszoltak majd hangos pukkanások közepette, eltűntek.

Amint, az utolsó személy is eltűnt, talpra ugrottam és összehúzott szemekkel, pálcával a kezemben, fordultam körbe.

De az idegenek, elhopponáltak mind egy szálig.

A könyvtári könyvek!

A tegnap esti, alkotásaimat, beletettem a rajzos mappámba. Az ukulelét és a kis kék füzetet, óvatosan betettem a szekrénybe. A takarót, a most már eloltott lámpást is visszapakoltam a helyére. És mikor már a naplóm, a könyvem, a rajz felszerelésem, és a matrac is a helyére került, nagy hévvel felcsaptam a csapóajtót, majd felhúzva magam a peremén, már kint is voltam.

A hajnali órákba, a csípős hideg levegő szinte arcul csapott, mikor kimásztam a kuckomból. Ha nem lett volna fontosabb feladatom, szívesen repültem volna egy kicsit a napfelkeltében, persze titokban. A saját gyártmányú seprűm, nagyon jól sikerült. Már arra sem emlékszem, hogy pontosan hány évesen csináltam, csak arra, hogy egy délután nagyon unatkoztam, és jött az ötlet, aminek köszönhetően, alkottam egy saját, gyönyörű, gyors seprűt. Igazából, ha korán keltem, gyakran repkedtem vele, fent a felhők fölött, nehogy bárki is észrevegyen. Mint mindig, most is elkapott, a repülni vágyás, de most nem vacakolhattam ezzel.

Mert mi volt fontosabb, mint a repülés?

Az, amiről az ismeretlen egyedek dumcsiztak, a könyvtári könyveimben, tehát van valami megoldás. Már csak meg kell keresni, hogy mi is az! Szuper!