𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

70. Fejezet

-Mi az az inferus? - kérdeztem halkan és beleharaptam a magammal hozott csokoládéba. Mancs sóhajtva hajtotta hátra a fejét és szürkéivel a csillagokat kémlelve elhúzta a száját.

-Elolvastad a mai újságot?

-Ühüm. De csak az elejébe lapoztam bele. - vontam vállat egykedvűen. Egész kellemes volt a tetőn ücsörögni. Hideg volt és valószínűleg meg is volt tiltva, de Mancs bőrdzsekijében és annak a gazdájának karja alá bújva... Tökéletes volt.

-Ebből háború lesz Beth. Érzem. - susogta végül. - Kezdődtek az eltűnésekkel, a gyilkosságokkal... Most már Voldemort sötét mágiával támasztja a holtakat is a seregébe. Komoly párbajokról számolnak be... Ez háború lesz. A mardekárosok fele szerinem már most halálfaló szeretne lenni. Ez a szörnyeteg pont azt az "igazságot szolgáltatja", amire ezek a szarházi, aranyvérű, fennkölt népség vágyik. - fájóan húzódtam közelebb Mancshoz, aki rögvest átkarolt.

-Mi lesz... Mi lesz akkor... Ha elhagyjuk a Roxfort biztonságos kapuit? É-és... Belépve a valóságba, a komoly világba... Szembe találjuk magunkat ezzel az egésszel... M-mi lesz akkor, ha közeli barátainkat és szeretteink fognak eltűnni? Hogyha őket is egyik nap holtan találjuk? É-és ha bántják őket? - nem akartam gyengének tűnni, de nem tudtam elfedni a szememből kicsurranó könnycseppet. Alig volt szeptember vége csak... De már most rettegtem a gondolattól, hogy egyszer itt kell hagynunk a Roxfortot.

Mancs fájdalmas arccal harapott ajkaiba. Majd rámnézett és ahogyan felfedezte könnyeimet közelebb húzódott és egész felsőtesttel felém fordult. Hűvös kezei megtalálták arcomat és hüvelykujjával rögvest könnyeimet kezdte törölgetni.

-Ez nem fog megtörténni Beth. Vigyázunk rájuk.

-És egymásra? - szipogtam, Mancs meg bánatosan elmosolyodott.

-És egymásra. Ember legyen a talpán, aki egy kisujjal is hozzád mer érni. - pöccintette meg az orromat kedvesen, mire hüppögve, halkan felnevettem.

-Nem akarsz megtanítani párbajozni? - kérdeztem kis csend múltán hirtelen. - Te vagy a bajnok már harmadéves korunk óta. Te vagy az egyetlen aki Jamest és Perst is le tudja győzni...

-Mindenképpen Beth. - simított hátra óvatosan egy tincset arcomból. Igen. Valóban volt párbajszakkör a suli második hete óta, de hiába tanultunk az önvédelemről... Lumpsluck nem éppen volt a legmegfelelőbb ember erre.

-Köszönöm. - mosolyogtam fel rá áhítatosan, mire az ő ajkai is felgörbültek.

-Ugyan drága. Ez a legkevesebb. - hajolt felém nagy vigyorral.

-Bolond. - súgtam nevetve, miközben mutatóujjával állam alá nyúlva, óvatosan felbillentett fejemet.

-De te bolondítasz... - búgta és mielőtt bármit válaszolhattam volna, vigyorogva az ajkaimra hajolt.

***

-Betty! Ezt figyeld! - kíváncsi vigyorral kaptam fel a fejemet és néztem rá Mancsra. Sirius elegáns, balett táncosokat megszégyenítő mozdulatokkal pördült fel az asztalra, majd pukedlizve egyet, felkapott három narancsot McGalagony asztaláról és hihetetlen ügyességgel, spiccét térdéhez tartva zsonglőrködni kezdett.

-Mr. Black! Maga mégis mit művel?! - McGalagony szikrázó szemekkel csapta be maga mögött az ajtót, mire abbahagytam a nevetést, Mancs meg elkapva a narancsokat vidáman leszökkent a padról.

-Gondoltam feldobom a hangulatot. - kacsintotta kedélyesen, mire felkuncogtam. McGalagony homloka pedig ráncba szedődött.

-Szó szerint. - kotyogta közbe James, aki ekkor bukkant elő az egyik szekrény mögül. Fekete tincseire pókháló maradványok tapadtak.