𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

102. Fejezet

-Izgulsz? - kérdezte Lily széles mosollyal, miközben a Nagyterem felé mentünk. Már a vörös kviddicstalláromban virítottam és kezemben a seprűmmel sétáltam mellette. Olyan szép volt. Mármint Lily. Fekete iskolai tallárját, egy varázslat segítségével vörösre festette és egy piros kokárdával mellkasán(amit már a kviddicslázban égő harmadévesek osztogattak a klubhelyiségben) büszkén pillantott le rám.

Izgultam? Izgultam. Rettentően. Kezem remegett és attól féltem, elejtem a seprűmet. Marlene, aki reggel felkeltett, vállán az oroszlános zászlójával, első dolga volt, hogy arcom két oldalára vékony, két csíkot maszatoljon ujjával. Egy vöröset és aranyat. Sápadtan, rémülten dobogó szívvel lépdeltem és remegő ajkakkal bámultam lábaimra. Jobb. Bal. Jobb-bal. Ha talán nem ismételgetem magamban, elfelejtem hogy kell és orrabukok.

-Ellis... - Lily nevetve bökött bele karomba, amitől megijedtem és egész egyszerűen elvétettem a lépést és a következő pillanatban rácsüccsentem az elmozduló lépcsőfokok egyikére. - Jesszuskám. Jól vagy?

-Igen-igen. - hebegtem és remegő kezemet kviddicstallárom zsebébe rejtettem. Pár hollóhátas diák lépdelt fel a lépcsőn. Lenéző pillantásra méltattak. Lils pedig finoman, a könöykömnél fogva talpra állított.

-A reggeli jót fog tenni. Biztos van csokikrémes palacsinta... Meg csokipuding... Csokis pite... Kakaó? - erőtlenül bólogattam, Lily pedig szabad, remegő kezemet szorítva húzott maga után. - Jajj ne izgulj ennyire Lizziem... Csodálatos vagy. A legjobb hajtó a Roxfort életében. Ki dobta be az új rekord-dobást a multkor? Kész sztár vagy. Na gyere!

Gyomrom bukfencet vetett, mikor beléptünk a Nagyterembe. Lily nevetve felemelte kezemet, mikor a griffendél asztalánál egyöntetű üdvrivalgás fogadta beléptemet.

Alig indultunk el, hirtelen már James szökkent elénk és a haját borzolva elkapta Lily kezét.

-Liliomoooom... - énekelte nevetve és cuppantott a levegőbe. - A szerencsecsókomért jötteeeem.

A torkomat szorító gombóc rögtön oldódni kezdett ahogyan lopva figyeltem, amint Lily a szemét forgatva, de kipirult arccal sebesen csókot nyom James szájára, aki ettől olyan hatalmas vigyort produkált, mint annak rendje és módja. Elmosolyodtam párosukon és míg Lily sebesen leült Remus mellé, James hirtelen megragadta a vállamat.

-A sztárjátékosunk. - hirtelen odahajolt hozzám és cuppanós csókot nyomott arcomra. - Kaptál te is Lily szerencsecsókjából. Mit szólsz?

-Köszönöm. - kuncogtam, James bezzeg nem izgult. Vidáman tolt maga előtt és még fütyülni is elkezdett. Irigyeltem, hogy ilyen könnyedén figyelmenkívül tudja hagyni a kviddics döntő hatalmas megpróbáltatását. De legalább már nem szorította gyomromat olyan intenzíven a félelem. - Tapmaaaancs... Te is kérsz szerencsecsókot?

James pedig könnyedén lenyomott az egyik még üres székre. Ekkor tűnt fel, hogy a kviddiccsapat egy kupacba ült le az asztalnál. Én a Bones testvérek közé keveredtem. Amelia nagyokat nyeldesve próbálta leküzdeni a pirítósát, bátyja-Edgar- viszont könnyedén halmozta fel a rántottát tányérján.

Elpirulva találtam meg Mancs szürkéit velem szemben. Aki miután odébblökte a csücsörítő Jamest az asztalra könyökölt és a kávéját szájához emelve rámmosolygott.

-Micsoda griffendéles bátorság, Lupin. - Dorcas gúnyos vigyora szakított ki Mancs bűvköréből. - Az arcodra van írva, hogy rettegsz.

-Fogd be Meadowes. - szólt felé se pillantva Mancs. - Csak irigykedsz, hogy Beth fényévekkel tehetségesebb hajtó nálad.

-Nos... Ezt nyilván te tudod a legjobban... De megjegyzem... Lupin bármennyire ügyes, ha leblokkol a pálya közepén... Hogy is történt a múltkor, Lupin? Tudod...