𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

95. Fejezet

-És mikor lelapítottad, megfújod. Így. - Mancs szájából pedig a következő pillanatban előbukkant a rózsaszín, rágó lufi. Ámultan bámultam ügyességét. Hogyan... Hogyan tudja így felfújni?

-Menni fog. - a lufi halk pukkanással durrant ki, ahogyan Mancs ügyesen beleharapott és újra eltüntette szájában. - Lapítsd a szájpadlásodra, aztán pedig igazítsd úgy, hogy bele tudj fújni és... - Mancs nem is mondta végig, helyette felnevetett.

-Hát ti? Mit csináltok? - a kanapé besüllyedt mellettünk és Lily, széles mosollyal ült le és kérdőn figyelte ügyködésünket.

-Mindegy. Én csak kipukkasztani szeretném. - szögeztem le végül, mikor egy fél perc alatt beleuntam a próbálkozásba. Mancs felnevetett, de azért fújt egyet és felémhajolt. - Meg akart tanítani lufit fújni. - feleltem Lily kérdésére végül és felcsillanó szemekkel beleböktem a rózsaszín gömb-be, mire az elpattant és a fele Mancs ajkára ragadt. - Még!

-Látom jól elvagytok. - jegyezte meg döbbenten nevetve Lily, miközben figyelte, ahogy izgatottan kilyukasztom a másodikat is.

-Hisz ismersz Evans. - kacsintott felé Mancs, majd újra felfújta arcát és vigyorogva hagyta, hogy újra felé hajoljak és ajkaimba harapva, újra szétromboljam az alkotmányát. de csak nevetett. Ahogyan fogait ajkaiba mélyesztve leszedte onnan a rózsaszín ragacsot és...

-Tapmancs! - harsant fel a portrélyuk felől, mire csalódottan ültem vissza a kanapéra. Jamest, Peter követte. - Mi a francot csinálsz még itt? Fél órája ott kéne lenned a gyengélkedőn.

-Parancsolsz? - kérdezte unottan Mancs és közben kipukkasztotta rágóját. Újra.

-Jézusom Tapmancs. Van egy óránk oda érni. - mordult rá James és közben sietve megigazította csálé szemüvegét. - Szia Liliom...

-Szervusz James. - szólt Lily sóhajtva. Majd Peet felé biccentett. - Pettigrew.

Peter motyogott valamit, de senki felé sem pillantott, szóval én is köszöntem neki.

-Hova akarsz te...

-Holdsápos. Tudod... Két hete fekszik a gyengélkedőn... És...

-Nekem, meg ah-ja. - esett le Mancsnak és feltántorodott a kanapéról. - Akkor induljunk.

-Ez sokáig tartott. Hölgyek. - biccentett James, majd türelmetlenül terelgetni kezdte kis csapatukat a portrélyuk felé.

-Vigyázzatok magatokra! - kiáltottam utánuk. James intett, Peter bólogatott. Sirius viszont visszafordult és mielőtt James kilökte volna a portrélyukon még dobott egy gyors csókot. Aztán kizuhant a klubbhelyiségből.

-Legalább nem felejtik el a holdtöltét. - motyogta Lily unottan és végül kihalászott egy könyvet a táskájából. - Barmok.

Szó nélkül, halvány mosollyal nyúltam el a kanapén és a tűz felé pislogtam. Próbáltam minden egyes pillanatot értékelni, amit Manccsal kettesben tölthettünk el. És szívfájdítóan kevésszer maradt időnk egymásra. Jó. Való igaz, a nap huszonnégy óráját együtt töltöttük. De nem úgy. Ma például még egy csókra sem volt időnk, mert valamelyik barátunk mindig megjelent mellettünk. Visszaidéztem, a tegnap estét... Ahogyan finoman belopott Asztronómia után az egyik titkos átjáróba... És... És derekamra simította azokat a hatalmas kezeit... Amik olyan forróak, nagyok és érdesek...

-Ellsie? - összerezzenve kaptam a szememet Lily felé, aki összeráncolt szemöldökkel pislogott rám könyve mögül. - Jól vagy?

-P-persze. - hebegtem piruló fejjel és nagyot nyelve a fülem mögé gyűrtem pár szőke tincset. - É-én csak...