𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

14. Fejezet

 -Mit csinálsz? - Böktem meg a mellettem szorgosan körmölő Siriust.

Már elve furcsa volt, hogy a fiú ennyire lelkesen jegyzetelne egy órán, no de, hogy ez az óra, pont a mágiatöri legyen, amin egyébként is mindenki aludni szokott, az meg végképp furcsa volt.

-Ne hülyéskedj Beth! - Nevette el magát, én pedig szemöldökráncolva néztem rá.

-Az arcodra van írva, hogy azt gondolod, hogy jegyzetelek! - Suttogta nevetve.

-De ha nem jegyzetelsz, akkor mit csinálsz? - Kérdeztem szigorúan, mire újra elnevette magát.

-Te kis naiv! - Kócolta össze a hajamat, mire mérgesen próbáltam nézni, és lelapogatni a göndör tincseimet, amiket rengeteg energiámba kerültek kifésülni.

-Mondd már, hogy mi ez! - Nyúltam a pergamenért, mire vigyorogva elhúzta, nehogy elérhessem.

-Nemár! Mancs! - Nyúltam újra a pergamenért, de ő nevetve újra elhúzta a kezem elől.

-Gyerekes vagy! - Nyújtottam rá ki a nyelvem, mire nevetve megforgatta a szemét.

-Te vagy a gyerekes!

-Mind a ketten gyerekesek vagytok! - Szólt mögülünk Remus fáradt hangja, mire egy emberként fordultunk hátra.

Mögöttünk Remus és James unatkoztak, egészen addig, míg el nem kezdtünk Siriussal civakodni, amit James egy kaján vigyorral az arcán figyelt, mellette Remus megbotránkozva nézett hol engem, hol barátját.

-Nem is igaz! Csak Sirius a gyerekes! - Néztem rá az említettre.

-Mondja ezt az aki, egy négy éves értelmi szintjén áll! - Ajándékozott meg az ebadta, egy kaján vigyorral.

-Ohh! Fogd be! - Löktem meg a mellkasát, mire vigyorogva hátradőlt a székén.

-Olyanok vagytok mint egy idős házaspár! - Jegyezte meg Remus az orra alatt, majd ásítva megmártott a pennáját a tintában, és próbált tovább jegyzetelni.

-Tehát mit csinálsz? - Fordultam újra Siriushoz, mire mögöttünk James felnevetett.

-Ez szigorúan titkos! - Nézett rám szigorúan, majd gyorsan elhúzta előlem a pergament, mielőtt még elérhettem volna.

-Fogjátok már be! - Fordult hátra valami Brown nevű, Hollóhátas évfolyamtársunk.

Hjaj! Hogy utálom a csütörtök reggeli órákat a hollóhátas barátainkkal, akik mindig, még ezen az órán is tanulni akarnak...

-Bocsi! - Húztam be a nyakamat, mire rám mosolygott. Ötödéves létére, egész jóképű fiúnak számított, és természetesen utálta a tekergőket, főleg a fiú tagjait.

-Nem bocs! - Morgott mellettem Sirius, mire Brown képe elkomorult.

-Tessék? - Kérdezte, miközben felvonta, bozontos szemöldökét.

-Jól hallottad! Attól még, hogy te stréber vagy és tanulni akarsz mindenhol, és mindenkor, attól még vannak rajtad kívül emberek, akik jól akarják magukat érezni! Úgyhogy lehet kussolni, és tovább jegyzetelni! Kössz! - Szólt Sirius, mikor a fiú sértődötten hátrafordult.

-Ez egy kicsit erős volt! - Húztam el a számat, mire Sirius megforgatta a szemét.

-Hé! - Hajoltam előre, és megérintettem a fiú hátát, mire az hátrafordult.

-Igen?

-Ugye nem haragszol? - Kérdeztem félve, miközben visszaültem a helyemre.

-Most már nem! - Legyintett mosolyogva, majd visszafordult és tovább körmölt.