𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

38. Fejezet

Végül rábírtam Siriust, hogy maradjon még egy napot, hiszen bár értem, hogy miért szeretne elmenni és minnél messzebb lenni innen, akkor is... Mégiscsak át kéne gondolnia, hiszen most azt a helyet akarja elhagyni, ahol felnevelkedett és mégiscsak itt él a családja... Akik felnevelték. Ha nem is úgy ahogyan azt többen elképzelik, de mégis becsületesen táplálták és nevelték, hogy miattuk egy ilyen fiú állhasson elém nap mint nap, mint ő. 

-Beth... Indulnunk kell! - Arra keltem, hogy Sirius óvatosan bökdösi a nem sérült karomat.

-Igen-igen... - Dünnyögtem álmos hangon, majd átfordultam a másik oldalamra. - Még van öt percem...

-Az előbb járt le a tíz perced! - Suttogta mosolyogva, mire nagyot ásítva kinyitottam a szememet.

Négykézláb volt, de úgy, hogy cipője nem ért hozzá a matracához és a finom Mancs-illatú ágyneműhöz... Két kezével a párna két oldalára tehénkedve tartotta meg egyensúlyát és úgy hajolt közel hozzám.

És ez mint szép lett volna, ha lett volna rajta... Khm... Póló...

Vöröslő arccal szorítottam tenyeremet a szemeim elé, miközben a takarót a fejemre húztam.

-Ne már Beth! Holdsápot is kismilliárdszor láttad már! - Húzta le nevetve a fejemről a dunyhát.

-De ő a bátyám. Az más! - Motyogtam, miközben összeszorított szemekkel kikászálódtam az ágyából.

-És Jamest is volt már alkalmad megcsodálni! - Nevetett fel még hangosabban.

-Ő is má... - Kezdtem, majd ajkamba harapva felmarkoltam a farmeromat és a cuccokat, amikben idejöttem és miközben Sirius tovább kacagott rajtam besiettem a fürdőszobába.

A tegnapi, bónusz nap, amit azért könyörögtem ki Siriusból, hogy alaposan gondolja át a dolgot, olyan gyorsan illant el, hogy felfogni nem lehetett. De csodálatos volt. Nem mintha akartam volna, hogy itt maradjon, de ez mégiscsak egy komoly és végleges döntés...

Sirius zongoraleckéket adott, sokat beszélgettünk, nevettünk, megmutatta a házat a legtitkosabb szögletekkel együtt és végül vonakodva bár, de befeküdt mellém éjszakára. (Elmondása alapján nem akarta, hogy Remus megkísértse álmában, mert a saját ágyában engem fog magához ölelni az engedélye nélkül...) És persze ugráltunk is a zenéjére, amit abból a lemezlejátszóból varázsolt ki... De amennyire álombeli volt ez a nap, olyan gyorsan tűnt tova... És végül be kellett látnom, hogy Sirius semmi pénzért nem maradna itt az öccsével és közös megállapodás során a hajnalt kitűztük indulási pontnak... Most pedig volt fél négy... Tehát még időben voltunk.

-Tehát... Ezeket odaadod Remynek és Jamnek... - Bólogattam még egyszer áttisztázva Manccsal a fő küldetését.

-És szerinted azzal, hogy visszaviszem Ágasnak a tornacipőjét és a köpenyét és elmondom nekik az egész akciódat, minden klappolni fog? - Érdeklődött szórakozottan a fiú, miközben belebújt fekete bőrdzsekijébe.

-Igen. - Bólintottam, majd mikor ledermedt a mozdulatsorban és hitetlenül elvigyorodott dühösen emeltem fel a mutatóujjamat. - Ne mondj semmit Black! Nem vagyok naiv! Meg fognak bocsájtani! - Bizonygattam, miközben dacosan a szemeibe nézve a levelemet dzsekije zsebébe tuszkoltam.

-Jólvan Lupinkám... - Paskolta meg kócos hajamat és a seprűjéhez lépve még egyszer ellenőrizte az erre felerősített ládáját. - Most utoljára fogsz repülni a nyáron! - Fűzte még hozzá, miközben valahonnan az egyik ruhakupac alól előhúzott egy fekete bukósisakot. Persze menő volt meg minden, de nem fogom felvenni!

-Ne csináld Liz! - Szólt rám elmosolyodva, mikor a fejemre akarta tenni azt én pedig a fejemet rázva hátráltam egy lépést. - Beth! - Forgatta a szemét, miközben még egyet lépett, én meg ugyanekkor egyet hátra.