𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

44. Fejezet

Az idő roham gyorsasággal telt. Dorcas lassan már nem is palástolta irántam ellenszenvét és bátran szólogatott be nekem. És feltűnően hozzátapadt Siriushoz... Fájt a szívem, de mosolyogtam... Az új SVK tanárunk, valami brutális nőszemély volt. Black professzor asszonynak kellett szólítani és elképesztő fegyelmet gyakorolt mindenkire... Durva volt, de Merlinnek hála nem volt rosszabb Walpurgánál. A fiúkkal időközben folytattuk a térkép készítését és meglepő módon, bravúrosan haladtunk vele. Manccsal sok időt töltöttem együtt és rájöttem, hogy a helyett, hogy meguntam volna a felé irányuló szerelmemet, csak még jobban közelebb kerültem hozzá. Hihetetlen, zavaros és csavaros az érzés, de kezdem megszokni, így... Körülbelül egy év eltelte után...

-Ágas! Mosolyogj! - Szóltam rá Jamiere, aki erre értetlenül, de azért felfelé ívelő szájjal fordult meg, mire gyorsan lefényképeztem.

-Nem akarsz megszabadulni egy kicsit attól a gépezettől? - Lapozott könyvébe Remy, mire megráztam a fejemet.

Hagridhoz hurcibálltam le őket "Úgy is régen voltatok!" alapon és természetesen hoztam magammal a még tavaly, Lilytől kapott fényképezőgépet, amellyel új hobbit akartam magamnak, szórakozásképpen. Miután a fiúk nem békélnek meg a kviddics gondolatával, emiatt azt csak titokban csinálhatom. Rajzolás már kicsit untat. Persze szeretem, meg minden, de újítást szerettem volna! És miután a zenélni se tudnék maradtam a fényképezésnél, ami mint kiderült sokkal nagyobb buli, mint hittem.

-Valaki! - Mancs elfúló hangon próbálta eltolni magától Agyart, majd felnyűszítve átváltozott animágus alakjára és leugorva mellőlem a földre érkezett. Miután magasságomnak "hála" nem értek le a lábaim a padról emiatt a szőnyeggel fedett padló és zoknis lábam között-levettem a felemás tornacipőmet- volt egy kis hely és Mancs ezt észrevéve, befészkelte a lábam alá, hogy a talpam, hátát birizgálhassa...

-Agyar! - Szólt rá Hagrid, mikor az egyre növő kölyök Sirius után vetette magát és nyáladzó, bűn édes pofikájával együtt ledobta magát Sirius mellé, mire felkuncogva, az egyik lábammal az ő hátát is dörzsölgetni kezdtem.

Sirius viszont nemes egyszerűséggel felmorgott és rávicsorgott Agyarra, aki viszont nem vette a lapot és hátára fordulva hagyta, hogy a lábammal most a hasát dögönyözzem.

-Mancs! Agyka! - Fogtam újra kezeimbe a fényképezőgépet és mikor mindketten felpillantottak rám, kattintottam is.

-Ez lesz az új kedvencem. - Mosolyogtam és letéve a gépet az asztalra egy teasüteményt tettem a számba. Mellettem James még mindig Sirius viselkedésén röhögött, ugyanis Mancs még mindig ellenségesen, kicsit sem kedvesen meredt Agyarra...

-És mondd csak James... Mikor lesz a válogató? - Érdeklődött Hagrid, miközben teát töltött a kiürült, kancsó méretű csészéinkbe. A kérdésére Remus keze megállt a süteményes kosár felett és meredten kezdett engem bámulni, hátha észrevesz bármit is rajtam... De nem volt szerencséje. Ugyan szívem izgatottam kezdett dobogni a kérdés hallatán, mimikámat rezzenéstelenre varázsoltam és teljesen érdektelenül nézegettem a fényképeket, amiket a gép minden fotó elkészítése után kinyomtatott. Jamie abbahagyta a röhögést mellettem és Mancs is abbahagyta a morgást, de továbbra is féltékenykedő pillantásokat vetve felé, vicsorgott rá Agykára, mindeközben eddig édesen lelapuló füleit, most vigyázba vágva élesen fülelni kezdett.

-Hát... Igazából jövőhétre terveztem. - Kortyolt bele a hatalmas csészébe diplomatikusan Jamie, de miután nem volt nagyon komolyanvehető, a fejével egy méretű-talán még annál is nagyobb- lavor szerű csészéből iszogatva, halkan felkuncogta.

-Mi az?

-Semmi-semmi... Folytasd csak! - Húztam be nevetve a fejemet, ő pedig vigyorogva megforgatva a szemét visszafordult Hagrid felé és folytatta.