𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

35. Fejezet

Csendben kevertem még egyet a ragacsos, nyúlós, de Istenien finom, vaníliás tésztán, majd megragadva a tálat átkotortam a tepsibe az egészet.

-Csodálom, hogy sosem öntöd félre! - Szólt szórakozottan Anyu, aki a konyhapulton ücsörögve, iszogatott valami limonádé féleséget.

-Na azt én is. - Kuncogtam, majd segélykérően anyura pillantottam.

-Ja! - Értette meg a célzást, majd mosolyogva, kiszedte kontyjából a varázspálcáját és egy intéssel megsütötte a tepsiben lévő tésztát. Csendben figyeltem, amint a krémszínű tészta egy leheletnyit bebarnul, ezzel jelezvén, hogy kész.

-Most hagyni kell hűlni Szakácsnőm! - Emelte fel a mutatóujját, mikor már nyúltam volna a késért, hogy felvághassam a piskótára hasonlító süteményt.

-Addig igyál limonádét! - Pattant le a pultról és gyakorlott mozdulatokkal elővett nekem egy poharat és ezt telitöltve a frissitővel, a kezembe nyomta azt.

-Köszönöm! - Forgattam meg nevetve a szememet és a lisztes tenyeremet leporolva elfogadtam a hűs italt.

-Biztos, hogy semmit nem hagytál ki a mesédből? - Érdeklődött, miközben a saját poharát is újra megtöltötte a citromos, mentás, cukros vízzel.

-Az egész évemet, szinte napról-napra elmondtam. Biztos nem hagytam belőle semmit! - Húztam magamnak ki egy széket és arra lehuppanva beleittam a limonádéba. - Hmm... Csodás! - Csettintettem, mire Anyu csak felnevetett, majd mosolyogva az órájára pillantott.

-Hamarosan hazajön Apád is! - Bólintott, majd ő is helyet foglalt az asztalnál. - És? Mit tervezel a nyárra? - Kérdezte kíváncsian.

-Hát itthon leszek... A nagyinál leszek... És... - Elővettem a kiskutyaszemeimet(Amit Mancstól lestem még el, annak idején). - Esetleg Lilyékhez mennék? Vagy ők jönnének hozzánk... Ez még részletkérdés!

-A vörös hajú, kedves kislány, aki legalább öt percig ölelgetett? - Keverte meg limonádéját Anyu és miközben figyelte a körbe-körbe kavargó citrom rostokat, elmosolyodott. - Szívesen látom...

-De vele már találkoztál tavaj! - Nevettem fel, mire meglepetten pislantott fel.

-Tényleg?

-Tényleg! Tudod! Eljött hozzánk, mikor itt voltak a fiúk! - Vigyorogtam, majd kiittam a maradék limonádémat.

-Tényleg! - Csapott a homlokára ő is nevetve.

-De Alice és Marry is jöhet? Létcciiii! - Kulcsoltam össze az ujjaimat, mire mosolyogva és fejét ingatva sóhajtott.

-Persze, hogy jöhetnek! Remus is most a barátaival van... Itt is aludhatnak. - Legyintett végül, majd elgondolkodva megvakarta a homlokát. - De mi tudod, hogy csak egy hétig leszünk itthon, aztán te mész a nagyihoz...

-Persze, hogy tudom! - Forgattam meg a szememet, majd felálltam. - Na? Jöhet a csokiöntet a süti tetejére?

-Igen! - Ugrott fel rögtön és lekapta a fazekat a szekrény tetejéről(Amit azért tett oda, nehogy megvámoljam a csoki-imádatom miatt).

***

Csendben dúdoltam, miközben az oldalamon megigazítottam a kötést, amit apu csinált meg nekem reggel.

A karomra ráhúztam a blúzom alját, hogy ne látszódjon az azon lévő kötés se és miközben folytattam a dúdolást megpördültem a sarkamon és az ágyamra vetettem magamat.

Aztán kezembe vettem az egyik könyvet, amit még tegnap a "tavaszi"-nagy-takarításon rámoltam le a polcról és lapozgatni, olvasgatni kezdtem.