𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

43. Fejezet

A rossz idő még ebéd utánra sem tisztult ki. Így mágiatörin, mikor gondolataimban úszva, álmodozva, egyenesen elvarázsolva bámultam ki az ablakon, még akkor is a súlyos cseppek hangosan kopogtak az ablakon. Az álmosító borongós idő, majdnem mindenkire hatott, csak rám nem...

-Unatkozom... - Hajtotta vállamra nyöszörögve fejét Mancs.

-Én csak egy kicsit. - A fejemet oldalra hajtva nekidöntöttem a vállamon pihenő buksijának.

-De legalább ez az utolsó óránk. - Dünnyögte, miközben ujjaival óvatosan az asztalon nyugvó kezemre vezette.

Elmosolyodva figyeltem, ahogyan végül kezei közé vette az én apró tenyeremet és hosszú ujjaival birizgálni kezdte őket. Apró köröket írt le a kézfejemre az ujjaimmat pedig sajátjaival tologatta és aprón húzogatta.

-Legalább. - Sóhajtottam és aprón megpöcköltem tenyerét.

-Hé... - Valami halk felnevetés hagyta el száját, majd meghúzta a hüvelykujjamat.

-Te "hé"! - Kuncogtam és belecsíptem óvatosan a tenyerébe, amikkel körülölelte az enyémet.

-Amúgy Beth... Hogy-hogy annyira megrémültél tegnap? - Halkította le a hangját mégjobban.

Habozva haraptam ajkamba, majd nagyot sóhajtva, egy kicsit megráztam a fejemet.

-Magam sem tudom, de borzalmas volt... - Éreztem, hogy hangom kissé elvékonyodik. - Egyszerűen valami pánikszerű lett úrrá rajtam... Soha többet nem szeretnék ilyet. Tavaj még sétáltam is egy ilyen viharban, most pedig... - Remegett meg a hangom aprón. - Azt hittem, hogy nem leszek ennyire gyáva és béna...

-Ne csináld Betty. - Suttogta Sirius és elfordítva fejét apró puszit hintett az elé kerülő nyakamra, mire halkan felnevettem. Csikizett a forró lehelete... - Sok minden vagy, csak gyáva és béna nem. Meg aztán, nagyon régen nem aludtál fent ilyen időben. Egyszerűen biztos váratlanul ért. - Sóhajtott és nyakamba temette az arcát, próbáltam kuncogás nélkül kibírni, hogy forró ajkai a fedetlen bőrömön nyugodtak és a szintén felületet súroló hegyes és tökéletesen hercegi orrából a forró levegő nagyon nevettetett.

-Csak legyen igazad... - Kuncogtam fel, mikor már nem bírtam tovább. Ajkai elmosolyodtak a nyakamban, mire halkan felkacagva a tenyeremet mellkasára téve toltam el magamtól. - Ez csikiz! - Néztem a szemébe vigyorogva.

-Ohó! - Csillantak fel a szemei és már nyúlt is volna értem, hogy megcsikizzen, de mielőtt bármit tehetett volna tenyeremmel a mellkasát támasztottam meg.

-Nem. Rossz kutya!

Sirius vigyorát elfojtva bólogatott, majd átölelt, mint valami kispárnát és fejét vállamra döntötte.

-És akkor neked minden pénteken lesz egy újabb valami, ami miatt nem fogsz velünk lógni...

-Elviekben igen, de gyakorlatilag a bájitaltan szakkör havonta lesz csak, mert a professzorúr nem ér rá. Meg kevesen is vagyunk. - Suttogtam és elmosolyodva belesimultam karjaiba.

***

-Hol voltál, báránykám? - Fordult rögtön felém Jamie, mikor este a vacsoránál letelepedtem mellé és a hátizsákomat levéve hátamról magam mellé helyeztem.

-Neked is szia Ágas. - Forgattam meg elmosolyodva a szememet, majd megvontam a vállamat. - De Rubnál.

-Két órán keresztül? - Fonta maga előtt össze gyanakodva a karjait Mancs, velem szembe.

-Igen. Elmentem hozzá és eszembe jutott, hogy a nyáron összekészítettem egy csomó receptet a teasüteményeihez és sütögettünk és esküszöm jobb lett az eredmény, mint vártam. Igaz az első adagot, ami tényleg ötcsillagos lett volna a cuki Agyka befalta az egész tepsit. Irtó édes volt, ahogyan egyszerűen lenyalta az összeset róla. - Meséltem és előbányásztam a kis konyharuhába csomagolt sütiket.