𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

106. Fejezet

-És most? - súgtam halkan. Körülölelt bennünket a titkos átjáró sötét félhomálya és zavart mosollyal, ámuló szemekkel pislogtam fel Mancs arcára. Ajkain csak a szokásos... Megszokhatatlanul elragadó féloldalas vigyor csüngött és még ebben a félhomályban is ki tudtam venni szemei játékos csillogását és huncut rebbenését.

-Mit "és most"? - kérdezte vissza halkan, nevetését visszafojtva és hatalmas forró tenyerei derekamra simultak, szorosan, amitől libabőrös lettem és megborzongva, egyre szélesedő mosollyal bámultam továbbra is fel rá. - Most nem lesz semmi Beth. Csak élvezzük a jelen pillanatot, nem?

-De. - hangom halk volt és megremegő a zavartól és válaszul bátortalanul közelebb húzódtam Mancshoz. Arcomra pedig újra felgörbült a mosoly. - De. Igazad van Mancs.

-És... Mit szólsz? Túl vagyunk rajta. - nevette el magát én pedig felkuncogtam a vidám, csilingelő, dallamos kacaján. Ünnepélyes vigyorral meredt le rám és közben kényelmesen nekidőlt a falnak, magával húzva engem is. - Túl vagyunk mindenen Beth. Kész. Ennyi volt. Mit neked RAVASZ... Mit neked Minnie...

-És most? - ismételtem meg újra és Sirius karjai között úgy éreztem nem igazán tudnék elbizonytalanodni a félelmetes jövőképektől gyötörve. - Szerintem várnak ránk a klubhelyiségben...

-Kit érdekel. - vágta rá Mancs rögtön és most már vigyora fültől fülig ért, míg azok a hatalmas tenyerek felkúsztak derekam mentén és a végén arcom két oldalára tapadtak. - Igazán túlélik nélkülünk. Eleve is már két hete mást sem csinálunk csak velük vagyunk. Hét éve. Én most veled szeretnék lenni. Te pedig énvelem. Szóval kibírják. Tudnak ők ünnepelni és bulizni nélkülünk is, nem?

Elnevettem magamat, arcom forróságából pedig biztos voltam benne, hogy olyan piros vagyok mint Mancs nyakkendője. Sirius csillogó szemekkel meredt le rám és közben továbbra is tenyerei közt fogta arcomat.

-Nem hittem volna, hogy pont te fogod egyszer ezt mondani... A híres parti-arc... Sirius Black...

-Te sokkal jobb parti vagy, mint amit ezek ott művelnek. - csippentette meg kedvesen arcomat, mire újra felnevettem. - És amúgy is... Erősebb hatásod van mint a legjobban ütő Lángnyelv-Whiskeynek, pedig az Odgen féle tényleg tüzes.

-Ez egy bók volt? - kacagtam fel hangosan, míg ő újra megcsipkedte az arcomat. És közben vadul vigyorgott.

-Még milyen bók... Ha te lennél az alkoholom alkoholista lennék. - kacsintotta ajkaiba harapva, mire nevetve bámultam magabiztos, vidám vonásait.

-Tapmancs... - kezdtem nevetve, de a szavamba vágott.

-Sőt... Cigaretta helyett egésznap ajkaidat szívnám, ha tehetném. - cuppantotta rögtön.

-Állj le! - kiáltottam rá, de előre hajolt és orrát vigyorogva enyémnek dörzsölte.

-Dehogy állok... Szédülök bűbájosságodtól.

-Sirius... - kezdtem dühösen vigyorogva, de kezeit a szájamra szorította. Szürke... Ezüstként csillogó szemeit vidáman összeszűkítette és újra közelebb hajolt.

-Kicsit ki vagy pirulva. Te vagy legszebb rózsája virágoskertemnek.

-Na mostmár tényleg elég volt! - susogtam tenyerébe, de válaszul csak tovább nevetett és míg az én arcom egyre pirosabb lett hátrahajtotta a fejét.

-Imádlak zavarba hozni Beth. - nevette, majd jókedvűen beleharapott alsóajkába több-kevesebb sikerrel elfojtva vigyorát és figyelte pirosló arcomat, míg tenyereivel elengedve arcomat újra derekamat szorította. - Nagyon-nagyon... - mormogta élvezettel én meg rosszalló, vöröslő mosollyal meredtem vissza szemeibe.