𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

122. Fejezet

-Lám-lám! Nézd Mary! Itt van Black! - kurjantotta át a kis kávézó előterét egy ismerős hang. Mancs becsukta maga mögött az ajtót és felvonta szemöldökét. Marlene pedig a muglik kérdő tekintetétől kísérelve vigyorogva rátámaszkodott a pultra. - Ma melyik nődet hoztad?

Vörösödő arccal nevettem el magamat. A muglik számára fenntartott helyiségben már nem voltak sokan a késői órára tekintettel. De akik igen, azok mind felénk fordultak. Figyelve Mancsot. És engem.

De jogosan. Sirius szokás szerint remekül nézett ki. Bőrdzsekijében, csíkos ingjében, aminek felső gombjai hetykén kigombolva villantották meg mellkasa tetejét. Az ingje pedig félig bele volt tűrve a kopott trapéznadrágjába. Ami alól pedig a bakancsa hegye bukkant ki. Fekete tincsei fényesen és puhán, hullámos éllel zuhantak szürke szemei elé. Ajkain szórakozott, féloldalas vigyor virított és unott pimaszsága vonzotta a tekintetet. És nem csupán az enyémet. A sarokban egy velünk egykorú, mugli lány csoport foglalt helyet és feltűnő lenyűgözöttséggel pislogtak rá.

Pirulva a tekintetek kritikus kereszt tüzétől megbotolva a saját lábamba indultam Mancs után. Hát igen. Ők sem igazán értették, mégis miért pont én velem érkezett az oldalán...

Mancs lazán rátámaszkodott a pultra és mikor mellé értem ráérősen lepillantott rám. Elpirultam a mosolyától.

-Elég dögös a mai partnered. - jegyezte meg Marlene kajánkodó széles vigyorral és végigmért. Amitől mégpirosabb lettem. - Honnan szedted össze?

-Hosszú történet McKinnon. - ment bele a játékba Mancs és közben a derekamra csúsztatta kezét, úgy húzott magához. Én pedig pipacspiros arccal pislogtam rá Maryre, aki ekkor jelent meg Marlene mögött a személyzetnek fenntartott ajtóban támaszkodva széles mosollyal pislogott ránk. - De randevúzni jöttem. Úgyhogy...

-Lényegre törő. Bájos. - nevette el magát Marley és újra lenézett rám. - Szervusz Kishölgy. Ha Black bénázik, megadhatod a számodat.

Marlene kacsintott. Mancs nevetve megforgatta a szemét. Én tovább pirultam, és futó pillantást vetettem Maryre. És lefagyott a mosolyom. Ajkaiba harapva fordult vissza és eltűnt az ajtó mögött.

-Maryvel mi van? - kérdeztem halkan, Marlene felvonta a szemöldökét. Majd megrántotta a vállát.

-Azt hiszem ez nem az ő napja. Minden pasast csak én érdeklem és nem ő. Van ez így. - vonogatta a vállát, de valahogy furcsának tűnt a grimasza.

-Na. McKinnon. - jegyezte meg rosszalló mosollyal Mancs. Marlene elnevette magát, majd csábosan megharapta rúzsozott száját.

-Mit kérsz Black? Tudok adni a kivételes vendégeimnek pezsgőt és whiskyt is, vagy pedig...

-Csak a szokásosat. A kishölgynek pedig... - Mancs vidáman lepislantott rám. Én pedig csak lesütött szemekkel, pirulva babráltam a farmerdzsekim szélével. - Egy hatalmas adag forrócsokoládét. A legfinomabbat.

-Ahogyan csak kívánod. - cuppogta Marlene én pedig kuncogtam rajta. Majd széles vigyorra húzta piros száját. - A törzsvendégeknek hatalmas akció van. A ház állja.

-Kösz. - Mancs nevetett és felém pillantva elindult a mosdók felé. A titkos, varázslóknak fenntartott helyiség felé. Azonban ahogyan utána léptem, Marlene hirtelen elkapta farmerdzsekim grabancát.

-I-igen? - hebegtem felé, majdnem elestem, ahogyan elkapta a felső gallérját.

-Jézusom Lupin. Ugye nem akarsz egész végig ebben lenni? - susogta dühösen Marlene végigbámulva rajtam. Elvörösödtem. - Dögös ruha van rajtad. Vedd már le ezt a nyamvadt dzsekit.