𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

1. Fejezet

Hajnali öt? Hajnali öt. Bezony, bezony.

És én mit csinálok a korai órákban? Én se tudom... Nyugi! Még szép, hogy tudom!

Halkan osontam a folyosón, majd ugyanolyan halkan kinyitottam a bátyám szobájának ajtaját, majd olyan halkan amilyen halkan csak tudtam beosontam rajta.(Írói: Bocsi a szóismétlésért!:) 

Ha! Még mindig aludt!

Igen, ez tipikus ő! Amúgy nagyon cuki mikor alszik. Most is. Száját tátva, szétvetett lábakkal aludt, ahogy szokott.

Szépen lassan előhúztam a kis palackot, amiben egy rózsaszínű főzet bugyborékolt.

-Szép jó reggelt bátyus! - Mosolyodtam el ördögien, majd szépen a hajára csepegtettem a folyadékot.

Hát én már csak ilyen vagyok! Tudom, tudom, nem valami túl ötletes egy dolgot kétszer elkövetni, de az a helyzet, hogy mikor két éve csináltam ugyanezt, akkor nagyon kiborult, és nagyon kíváncsi lettem, hogy vajon a 11 éves fejével, hogy fogja reagálni a dolgot.

Vigyorogva vártam, hogy a főzet meghozza hatását. Háát, mit ne mondjak, nem kellett csalódnom képességeimben, tökéletesen működött.

Levakarhatatlan vigyorral az arcomon surrantam ki a szobából, az ajtót nyilván nyitva hagytam.

A saját szobámba érve, felkaptam az eledeles zacsit és nagyon ügyelve, hogy halkan közlekedjek, elindultam a kertbe.

-Bajszos, Mogyoró, Virág! Hahó! Gyertek ide! Itt vagyok! - Kiabáltam, és vártam, hogy barátocskáim feltűnjenek a láthatáron.

Igazándiból Bajszos egy nagyon cuki nyulacska volt, míg Mogyoró nevéhez híven egy mókuska. Virág pedig egy sutagida, avagy egy nőstény őzgida volt.

Mióta testvéremmel és szüleimmel ide költöztünk azóta ismerem őket.

Igazából egy szép nagy családi házban élünk, ami az erdő szélén van, távol a falutól és távol a mugliktól és kirándulóktól, hiszen ezért is költöztünk ide.

Biztos felmerül az a kérdés, hogy ez mégis miért jó nekünk. Ez egy nagyon hosszú és szomorú sztori, de azért elmesélem.

Mikor kb. a fivérem kettő éves volt, megharapta egy Fenrir Greyback nevű vérfarkas, azóta a végzetes este óta, szegény bátyám, minden teliholdkor felveszi egy vérengző fenevad alakját, és képes lenne akár ölni is. Mindezt annak az átkozott Greyback nevű tuskónak lehet köszönni aki megkeserítette a bátyám életét! Én esküszöm, hogy ha a kezeim közé kerülne, akkor...akkor....inkább hagyjuk is mit is csinálnék vele.

De a lényeg, hogy Dumbledornak köszönhetően idén megyünk a Roxfortba. Igen én is, mert attól még, hogy 10 éves vagyok és még nem töltöttem be a 11-et, én azért megyek, hogy Remussal legyek, így engem bizonyos óvintézkedések miatt, nem is rakhat más házba a süveg mint a bátyámat. Esetleg szomorú vagyok emiatt? Dehogy, miért bánkodnék, hogy ha vele lehetek, és ez a lényeg!

De, most térjünk vissza a jelenbe.

A kis trió hamarosan megjelent az erdő szélén.

Valahogy barátok lettek, ezt még én se értem, de azok lettek. És, hogy én, hogy lehetek a barátjuk? Ez egy nagyon furcsa, de annál menőbb és izgalmas dolog. Pár éve kiderült, hogy értek az állatok nyelvén, amit persze abszolút nem ért senki, de akkor is szuper menő. És mióta kiderült ez a képességem, előszeretettel használom is.