𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

40. Fejezet

-Akkor jó szórakozást! - Búcsúztam el a két mardekárostól, mikor egy ideje döcögött a vonat és az ajtóban megjelent egy prefektus, hogy induljanak a gyűlésre. Valószínűleg akkor már Remy is, meg Lils is elmentek...

-Kösz. - Mosolygott még vissza Reg izgatottan, majd becsukta a kupé ajtaját.

Egy ideig merengve figyeltem a tájat, majd nagyot sóhajtva álltam fel a helyemről. Egy apró tüsszentés kíséretében előhalásztam a táskámat és elkezdtem átvedleni a roxfortos egyenruhára. Negyed, vagy félórája ha elindultunk a tízórás útból, de én már most átvettem az egyenszoknyát, egyenblúzt, egyenzoknit, nyakkendőt és tallárt. A sportcipőm maradt a lábamon, szokásomhoz híven és a sálat is visszakötöttem nyakamba. Viszont a bukósisakot is a fejemen hagytam. Hátha szükség lesz rá. Bármikor érheti az embert meglepetés!

Gaffie a ketrecében, összegömbölyödve szundított, Puszival karöltve, így őket nem is zavartam.

Gyerünk Liz! Most, vagy soha! - Mély levegőt véve húztam el, fülkénk nehéz ajtaját, majd mikor az nagyot csattanva zárult be mögöttem én elindultam előre. Aztán majd hátra. De először inkább előre!

Kezdeti idegességem fokozódott, mikor csomóan furcsállva néztek rám és utánam, mikor elhaladtam fülkéjük előtt, valószínűleg a bukósisak, meg a gipsz miatt bámulhattak meg és hiába mosolyogtam rájuk, nem viszonozták tettemet. Sosem voltam izzadós típus, de most kénytelen voltam feltűnésmentesen megtörölni nedvesedő tenyeremet szoknyámba.

-Liz! - Megkönnyebbülten engedtem el egy hatalmas mosolyt, mikor a következő fülkébe ismerős arcok fogadtak. A mardekáros évfolyamtársaink! És miután annyira integettek, hogy menjek be hozzájuk és üljek le közéjük kicsit, boldogan tettem eleget kérésüknek.

Patrick és Patricia mint kiderült találkoztak nyaralásuk során és a két család olyan jóban lett, hogy aztán még két hetet töltöttek együtt. Patrick teljesen felélénkült a magyarázás közben, míg Patricia csak zavartan mosolygott össze velem, aki folyton bólogatva, bíztató és mindenttudó vigyorokat küldtem felé. Leo pedig hosszú mondatokon át ecsetelte, hogy hogyan jött össze egy hétre egy francia boszorkánnyal, akivel még egy nyelvet sem beszéltek.

Aztán nagy nehezen, de elbúcsúztam tőlük és mostmár visszatérő vidámsággal lépkedtem tovább. Egy úton köszöntem Kingsnek és Charlottenek, akik egy fülkében utaztak pár évfolyamtársukkal és Benjivel is váltottam pár szót. Sőt! Még pár elsőshöz is volt szerencsém.

Nagyot sóhajtva baktattam tovább a döcögő folyosón és agyamban kész háború dúlt a sok gondolat közt.

A tornacipőm orrát bámultam akkor is, mikor belementem valakibe.

-Bocsánat! - Léptem hátra rögtön, de a mosoly arcomra fagyott.

-Lupin... De régen láttuk egymást! - Vigyorgott rám gúnyosan Bellatrix, mire torkomban gombóc nőtt.

-H-hogy telt a nyarad? - Dadogtam.

-Jól. Köszönöm kérdésed Lupin. És a tied? - Gúnyos pillantásával tetőtől talpig felmért. Gonosz mosolyától pedig a hideg rázott. Gyerünk Liz! Benne is lakoznia kell kedvességnek és jóságnak! Ne legyél nyuszi az egyszeri alkalommal történtek miatt!

-A-az enyém is jól telt. - Bólogattam mosolyt erőltetve magamra.

-Sajnálatos módon Lucius és Cissy most nincsenek itt, de ők is biztos szívesen találkoznának veled. - Bólogatott, de rideg mosolyától, ami teljesen olyan volt mint Mrs. Blackké a hideg rázott. Valaki mentsen meg!