𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

49. Fejezet

-Igen. Lehet. De te tökéletesen meg vagy nélkülem Dorcasszal...

-Én nem vagyok szerelmes Dorcaszba! Én...

Csak döbbenten meredtem Sirius elvörösödött arcára és csak pislogtam rá. Nem hallottam semmit. Láttam, hogy szája mozog. Hogy még próbál valami mondatot összerakni, miközben arca egyre vörösebb lesz. A szívem a fülemben lüktetett és a lélegzeteim kivételével semmit nem ért el hozzám a világból. Hát mégse szereti Dorcast! D-de Dorcas gyönyörű... És okos... És... És tökéletes... De...

-Én... Én... - Hebegte. Küszködött a szavakkal. - Én... - Harapott ajkába és felfelé pislogva halkan elmormolt valami szitkozódás félét.

-Igen? - Kérdeztem halkan és türelmesen, mire felmordult és mielőtt bármit tehettem volna egyszerűen megcsókolt. Mármint. Komolyan... Egyszerűen megszüntette ajkaink közötti távolságot. Szenvedélyesen falta ajkaimat és közben az ágyam matracába préselve derekam köré fonta karjait és hogy ne nyomjon agyon, fordított helyzetünkön, hogy én lehessek felül... Sóhajtva hunytam le szemeimet és viszonoztam csókját. Tisztában voltam vele, hogy ez nem old meg semmit... Sőt! Még nagyobb slamasztikába keveri a kapcsolatunkat, de akkor is! Sirius tulságosan puhán és édesen csókolt. Olyan volt mint a legfinomabb csokoládé... Sőt! Még annál is jobb... Én pedig mellkasához húzódva feledkeztem bele a pillanatba. Fel sem fogva, hogy amúgy az elejétől kezdve társaságunk akadt.

-Beth... Én... - Szakadt el tőlem túl kevés idő leteltével. Arca teljesen kipirosodott állapotban volt, amit nem értettem, hisz... Hiszen. Na mindegy. Ebbe már én is belekavarodtam. Úgy amblokk az egészbe!

-Ugye mostmár kibékültetek? - Rikkantott fel James, mire összerezzentem és a nagy ijedelmemben legurultam Siriusról is... Meg az ágyról is... És a szőnyegen kiterülve pislogtam riadtan a hang irányába. James az ajtófélfának támaszkodva, ragyogó mosollyal meredt rám... Meg úgy amblokk ránk. Szemüvegét feljebb tolta orrán, majd betessékelte a mögötte megbújó Petert is, akinek arca eléggé elkámpicsorodott grimaszba torzult.

-Nagyon mulatságosak vagytok. Végignéztük az egészet. Komolyan! Olyanok vagytok, mint valami könyv főszereplői... Bár nem olvasok könyveket, ha rólatok íródna egy, én azt elolvasnám. Eskü! - Mesélte vigyorogva és becsapta maga mögött az ajtót. - Az a mázlitok, hogy Holdsáp barátunk leállt beszélgetni McDonalds-szal. Szerintem ők is össze jöhetnének. Most pedig mesélhettek. Összejöttetek végre, vagy még húzzátok a dolgot? Nekem mindenhogy jó, csak fogadtam rátok és... - Jamie nem tudta befejezni, mert Sirius dühösen a szavába vágott.

-Takarodjatok már ki! Semmit sem tudtunk befejezni miattad Ágas! - Morogta.

-Jó-jó morcos kutyuskánk! - Nevetett fel James és levágta magát a saját ágyára. - Ne nézz ilyen gyilkos tekintettel! - Emelte fel nevetve karjait. - Nyugodtan befejezheted a csók-partit Maszattal később, meg minden, de éppen leterveztünk lógni Roxmortsba. Még az én Virágszálamat is rávettem, úgyhogy kapkodjátok össze magatokat és rajta! Jól vagy Liz? Kicsit vörös az arcod... - Jegyezte meg a pipacs piros arcomra célozva, mire nyikkanva temettem tenyereim mögé az emlegetett testrészemet.

-Annyira utállak most Ágas. - Morogta rosszkedvűen Mancs, miközben belebújt a bőrdzsekijébe és neheztelő pillantásokkal illette Jamest, tovább öltözködött.

-Te nem jössz Maszat? - Hajolt fölém James vigyorogva, mire éreztem, hogy arcom újra paradicsom színűvé válik.

-De-de... - Motyogtam megsemmisülten és sebesen én is magamra öltöttem valami mugli ruhát. Hogyha már Roxmortsi hétvégén kívül ott tartózkodunk, ne tűnjünk roxfortos diákoknak... Khm... Nem mintha mugli ruhákban idősebbeknek tűnnénk...