𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡

42. Fejezet

-Figyelj Remus... Nem tudom, hogy hol van Liz és kicsit izgulok, mert hát...

-Evans csak feleslegesen izgul... Lupin biztosan lent reggelizik már, én kinézem belőle.

-Miért rontott ránk az egész csaj bagázs hajnalok hajnalán?

-Azért Pettigrew, mert Liz eltűnt!

-Sirius fent van már?

-Még nincs...

-Szívesen felkeltem!

-Hagyd Meadowes! Majd én... - Tompa szőnyegben elhaló léptek. - Hé... Tapmancs... Fent vagy már? Ideje lenne felkelni... - Halk suttogás és egy kéz, amely erősebben szorít magához.

-Ne Ágas... Hagyj még... - Tompa morgás. Közvetlen a fülem mellől.

-Gyere Tapi...

-Öt perc...

-Ne cicózzatok már annyit! Gyerünk Potter! Keltsd fel Black barátocskád és induljunk már! Addig gyertek lányok! Kint várunk! - Tompa lábdobogás, majd ajtócsukódás.

-Ha valami hülyeséget csinál újra én nem tudom mit fogok kezdeni... - Halk dörmögés majd felhúzódó ruhák súrlódó nesze.

-Nem akarom felkelteni Tapmancsot...

-Csak keltsd fel Ágas és keressük meg a húgomat!

Halkan szuszogva húzódtam közelebb az erős karok gazdájához, aki olyan védelmezően fonta össze karjait körülöttem, hogy semmi félnivalót nem éreztem. Senkitől és semmitől. Ám mikor a sötét kezdett feloszlani, mert valaki elhúzta az ágyon lévő eddig sötétítő, vörös baldachint, halkan fel nyöszörögve fúrtam az arcomat az izmos mellkasba.

-Tapma... NA JÓ'VAN! - A hangos felhördülésre felnyöszörögtem, míg Mancs csak állatiasan felmordult.

-Mi van? - Halk lábdobogás jelezte, hogy Remy is "útra kelt" és megállt Ágas mellett. - Egyszer kicsavarom Tapmancs nyakát. - Köszörülte meg diplomatikusan a torkát végül.

-Eredj Féregfark... Szólj Lilyéknek, hogy megvan Ellie...

Újra elnyomott, de most sokkal zömökebb léptek, majd ajtónyitás és csapódás jellegzetes zaja hallatszott.

Hogy egyszer nem állna meg az élet?!

-Tapmancs! - Valaki áthajolva fölöttem megragadta Mancs vállát és erősen megrázta őt.

-Mivan már? - Mordult fel Sirius én pedig, miután a hajam eltakarta arcomat elfojtva mosolyomat, rájátszva a dolgokra, hogy nem vagyok még ébren, halkan nyöszörögve közelebb húzódtam hozzá.

-Engedd el a húgomat! - Parancsolta fagyosan Remy, de tudtam, hogy a kemény hangsúly ellenére sosem bántana senkit és neheztelni sem tud sokáig...

-Nem... - Felelte nyugodtan Sirius és, hogy ezt bebizonyítsa mégközelebb húzot magához.

-Ha egy kérdést megengedsz Tapi... - Köszörülte meg a torkát Ágas és a matrac besüppedt összefonódott lábainknál, ahol leült. - Mi a fenét keres karjaidban Maszat... Ha éjszaka még úgy aludtunk el, hogy egyedül voltál?

-Nagy vihar volt éjszaka... Ő pedig átjött és miután Holdsáp nem volt fent, emiatt az én karjaimba menekült. - Mormogta Mancs és mutatóujjával óvatos köröket rótt le az őt ölelő és szorongató karjaimon. Egyik markomban görcsösen szorongattam felsőjét, míg másikkal magamhoz öleltem.

-És miért nem ébresztett fel engem? - Kérdezte sértetten Remus.

-Mert Beth? Aki sosem tenne rosszat senkinek? - Kérdezte sóhajtva Sirius.